Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

met bencések is szakítottak középkori hagyományaikkal, a templom déli falához támaszkodó quadraturás vagy keresztfolyosós rendszerrel. Az új, szimmetrikusan kiképzett tervrajzok általában a templomot állították az apátsági épületkomplexum tengelyébe, melyet aztán négyszögletes szárnyakkal körülépítettek. A konvent és az iskolás ifjúság igényeit szolgáló részeken kívül jellegzetes része lett a monostornak az apáti lakosztály, a „Praelatura", a császári és főúri vendégek számára fönntartott „Kaisersaal" és a „Fürstenzimmer" is. Ezeket, valamint a templomot, a nagyszabású ebédlőt és könyvtárt is gazdag márványozás és aranyozás, művészi szobrászati, stukkó- és festészeti alkotások díszítették. Az épület oromzata elé gyakran impozáns teret, mögéje pedig kellemes parkot képeztek. Az új építkezések tervét rendszerint műértő apátok és bencések körvonalazták, a részleteket viszont már civil szakemberek, építészek dolgozták ki. Ugyanezt mondhatjuk az épületek díszítőiről is. A témát, a programot megkapták vagy legalábbis megbeszélték a művészek, amit aztán egyéni tehetségük szerint valósítottak meg. Ám a civil szakemberek mellett több kiváló bencés építészt ismerünk korunkból. Bár a XVII.—XVIII. században a legtöbb jelentős apátságot átépítették és barokk stílusba öltöztették, a következőkben csak a legjelentősebb és legjellegzetesebb alkotásokat fogjuk ismertetni. Noha a juldai apátság barokk temploma a XVIII. század elején épült, annak a fő- és a kereszthajó találkozása fölé helyezett kupolája s a két homlokzati tornya még a középkori alaprajzokra emlékeztet. A délnémet apátságok építészetén azonban már a voralbergi építészeti iskola jellegzetességeit láthatjuk, melyek a római Gesu-templomból indultak hódító útjukra. A viszonylag széles hajó két oldalán kápolnák sorakoznak, fölöttük pedig karzat vonul végig. Az 1715-ben megindított weingarteni építkezések tervét valószínűleg Beer Ferenc alkotta, megvalósításán viszont a voralbergi építészet, Moosbrugger Gáspár is dolgozott, aki 1638-tól haláláig, 1723-ig az einsiedelni apátság laikus testvére volt. A tervező a hatalmas négyszögletes teret 102 m hosszúságú templammal 2 részre osztotta s az így keletkezett 2 udvart 3—3 oldalról lakásokkal vette körül. A templom közepén a négyzet, a „Vierung" fölött kupola, a kissé kidomborodó oromzat szélén 1—1 torony áll. A sváb barokk ,,csodájá"-nak mondott templom belső ornamentikája is gazdag. Szobrok, stukkók, freskók sorozata teszi elevenné a benyomást. -738