Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

1711—1766. években hasonlóan nagy arányú munka folyt Ottobeurenben is. Ness Rupert hercegapát arra törekedett, hogy olyan monostort létesítsen, mely nemcsak a konventnek szolgál kényelmes otthonul, hanem saját társadalmi helyzetét is méltóképpen reprezentálja. Bár az építészeti és a díszítő szempontokat ő határozta meg, az általános tervet Beer készítette, az építkezéseket pedig a konvent szakértő tagja, Vogt Kristóf irányította. Munkájukat 1748 után Fischer János Mihály építész folytatta, illetőleg német és olasz festők, szobrászok és stukkókészítők egészítették ki. Az alaprajz lényegében véve hasonló volt a weingartenihoz, amennyiben itt is a kidomborodó oromzatú, kettős tornyú, keletelt templom került az épületkomplexum tengelyébe úgy, hogy a templom nyugatra kiugrott az apátság tömbjéből. Ez utóbbi, 142 X 128 méteres négyszöget alkotó tömb a templom szentélyével úgy érintkezett, hogy a templom megnyújtásaként délfelé húzott épületszárny két egyenlő téglalapra osztotta azt. Közülük az északit egy keresztszárny további két négyzetes udvarra különítette, a déli kettéosztását azonban nem valósították meg. A kelet—nyugat irányú 3 párhuzamos szárny közül a délin volt a császár és más előkelőségek lakosztálya, a középsőn a hercegapát téli és nyári lakása, az északin a konvent otthona. A káptalan, a könyvtár, az ebédlő, az iskola főleg a keresztszárnyakra került. A konvent szárnya előtt a konvent kertje, az apátság déli oldalán az apát parkja feküdt. A templom közepére helyezték a kereszthajót, föléje a kevésbé kiemelkedő kupolát, a főhajó mentére pedig a kápolnafülkéket. A templom, az egyes lakosztályok, termek és lépcsőházak mennyezetét és falait különböző témájú szobrok, képek, stukkódomborművek pazar sorozatával díszítették. Gerbert Márton apát st blasieni zarándoktemplomának tervét Ixnard építész dolgozta ki. Az 1768—83. években megvalósított terv szerint az épületek tömbjét a templom ott is két egyenlő négyszögletes részre tagolta s a hivők és a szerzetesek helyét érdekesen különítette el. Az erőteljes oromzat mögé a hivők számára — tán a római Pantheon mintájára — 34 m átmérőjű, köralákú helyiséget képezett ki, melyet egy szűkebb belső oszlopgyűrű övezett. A templom további, keleti része az átmérőnél keskenyebb téglalap formát nyert s annak a rotunda felé néző oldalára került az oltár, mögéje, a templom keleti felére pedig a tágas kórus. A XVIII. század első felét kitöltő melki építkezések irányítását Dietmayr Bertold apát Prandtauer Jakabra bízta, aki szintén a templomot helyezte az apátság középpontjába. Mun*

7* 739