Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

kell emlékeznünk. 1572-ben Dernbach Boldzisár hercegapát szervezett iskolát, melyhez aztán — a trienti zsinat rendelkezéseinek megfelelően —• egy világi papokat nevelő szeminárium csatlakozott. A vezetést, alkalmas bencések hiányában, a jezsuiták vállalták. 1734-ben Dalberg Adolf hercegapát az intézetet egyetemmé fejlesztette úgy, hogy a filozófiai, teológiai és kánonjogi katedrákon bencések és jezsuiták, a jogi és orvosi karon civilek tanítsanak. Az egyetem működése sem rendi vonatkozásban, sem a katolikus—protestáns unió megteremtése terén, mire főleg 1780 felé törekedett, nem ért el nagyobb eredményeket s a szekularizáció következtében 1804-ben meg is szűnt. Ám a német bencések nem csak celláikban, iskoláikban és egyetemeiken dolgoztak az Egyház és a társadalom érdekében, hanem kolostoraik falain kívül is tevékenykedtek. Egyes apátságoknak ugyanis szép számmal voltak inkorporált és kegyúri templomai, plébániái. S amikor a reformáció terjedése következtében a világi papság sorai megritkultak, a pasztorációban mutatkozó hiányokat saját kebelükből kellett pótolniok. Ez azonban akkor sem történt nehézségek nélkül. A világi papság egy része — pl. kölni, boroszlói, mainzi — akkor is tiltakozott a szerzetesek lelkipásztorkodása ellen; másrészt a kolostorukból kijáró, „excurrens", s még inkább a plébániákon megtelepült, „expositus" bencések többé-kevésbé elszakadtak konventjeiktől, azok közösségi életétől és erkölcsi támogatásától. Ennek ellenére a német bencések — mint spanyol, svájci, angol, magyar rendtársaik is — a hivők és az Egyház számára mégis hasznos föladatot teljesítettek áldozatos munkájukkal. Az osztrák búcsújáró helyek között híres volt a St Lambrechthez tartozó Maria-Zell, ahova az osztrákokon kívül a XIV. század óta szívesen jártak a magyarok is. Nagyszabású volt a török iga alól való szabadulásukért végzett 1691. évi zarándoklatuk, melyen az ország vezetőivel kb. 10 000 ember vett részt. A Seitenstettenhez tartozó Sonntagbergre a Szentháromság imádására szokott fölvonulni Ausztria népe. Pompás építkezések, kiváló zenészek Művészi tekintetben ugyancsak élénk tevékenységet fejtettek ki korunk német apátságai. Különösen az építkezés terén volt nagy virágzás, amit részint a harmincéves háború sok pusztítása révén keletkezett szükséglet, részint a barokk szellemiség lendülete, nagyotakarása és pompaszeretete bontakoztatott ki. A XVII. század közepe után megindult építkezésekben a né46 Szent Benedek fiainak II. 737