Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

rendi érdekeiket egyesült erővel védelmezzék. Ez a törekvés akkor öltött testet, amikor 1629-ben Fulda csatlakozott a bursfeldi kongregációhoz. A mozgalom élére az egyházi és rendi tekintetben egyaránt buzgó Schenk Bernát János fuldai hercegapát, a „primas (abbas) Germaniae et Galliae" állott, aki 1631 január 17-re Regensburgba hívta a bursfeldi, sváb, osztrák, elszászi (strassburgi) kongregációk vezetőit, illetőleg képviselőit, hogy az egység kérdéséről tárgyaljanak és döntsenek. A gyűlés a fuldai apátot választotta elnökévé, Hay Román ochsenfurti bencést pedig titkárává. A 24-én tartott ülés elhatározta, hogy a német kongregációk és kolostorok a bursfeldi kongregáció keretében egyesülnek s megalkotják a „Congregatio ordinis sancti Benedicti universalis per Germaniam, alias Bursfeldensis"-t, mely 4 provinciára fog tagolódni. Bár a bursfeldi kongregációnak már évszázados joga volt, hogy szabadon vehet föl kolostorokat kötelékébe, a német püspöki kar — a mainzi, kölni és trieri érsek és választófejedelem vezetésével — ellene szegült a mozgalomnak, mert alaptalanul ugyan, de félt attól, hogy a kongregáció a püspöki joghatóság kizárására, exemptióra és autonómiára törekszik. Római ügyvivői által el is érte, hogy az üggyel foglalkozó bíborosi bizottság április 9-én érvénytelennek nyilvánította az egyetemes német bencés kongregáció megalakulását s fölszólította a császári udvarban tartózkodó pápai követet, hogy a jövőben is akadályozza meg az effajta törekvéseket. De a jezsuiták is folytatták bencésellenes agitációjukat. Laymann Pál írásban hirdette, hogy a régi rendek joga már elévült egykori javaikra s így a bencések sem követelhetik vissza azokat. A fuldai apát ösztönzésére 1636-ban az 1631. évi szereplése miatt nála száműzetésben élő Hay Román az „Astrum extinctum" című művében felelt erre a fölfogásra, amire viszont egy szerző és kiadó jelzése nélküli irat válaszolt 1641-ben. A vitának a westfaleni béke vetett véget, mely — miként föntebb említettük — nemcsak a bencések, hanem a jezsuiták reményeit is megsemmisítette. Aszketikus és misztikus nevelés a német kolostorokban Az istentisztelet, aszketikus élet és napirend tekintetében egységre törekvő, de a kolostorok autonómiái ára is ügyelő német kongregációk rendszerint együtt nevelték novíciusaikat és növendékeiket. A bajorok a szerzetesképzést a Regulán és Szt Benedek életrajzán kívül Blosius műveire és Krisztus követé-731