Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

rolták, akik féltékenyen őrizték szuverén jogaikat. Az egységnek, az összefogásnak, az erőnek ez a hiánya természetszerűleg jelentkezett a németség kulturális, egyházi és bencés életében is. A politikai széttagoltságon kívül a másik körülmény, mely meggátolta a német bencés erők koncentrálását és érvényesítését, a püspöki kar magatartása volt, melynek nagyobb része figyelmen kívül hagyta a magasabb szempontokat s csupán saját, sokszor igenis önző szempontjai szerint döntött bencés ügyekben is. S mikor Róma tekintélyét és befolyását nemcsak politikai, hanem egyházi oldalról is csökkenteni igyekeztek, akkor érthető, hogy a pápák sem tudták diadalra segíteni a bencések nemes törekvéseit. Ezeket a körülményeket szem előtt kell tartanunk, amikor azokat a küzdelmeket szemléljük, melyeket az apátságok nagy része fölemelkedése s az azt szolgáló kongregációalakítás érdekében vívott. Pedig arra nagy szükség volt, mert nemcsak a protestantizmus ártott sokat a bencés intézményeknek, hanem pl. a jezsuiták is több kolostort (Ebersberg, Biburg, Münchmünster) sajátítottak ki. De a régi erejüket vesztett nagy apátságok — mint Fulda s a hozzákapcsolt Hersfeld, aztán Korvey, Murbach, Kempten — is érezték, hogy közös erővel kellene szembeszállniok a külső és belső nehézségekkel. Az előző fejezetben láttuk, hogy az 1555. évi augsburgi vallásbékét megelőző és követő évtizedekben a német birodalom északi, nagyobb része szinte teljesen protestánssá lett. Annak következtében ott a bencés élet is megbénult. Elevenebb bencés mozgékonyságot csak a déli tartományokban találhatunk. Ennek első megnyilatkozását a sváb Wiblingenben látjuk, ahol 1592-ben elhatározták a német kongregáció megszervezését. A következő évben VIII. Kelemen pápa Benalli Péter bencés apátot küldte támogatásukra, aki cassinói—paduai szellemű š az olasztól függő egységes német kongregációt akart kialakítani. Ennek a tervnek voltak ugyan német, főleg bajor bencés ellenzői is, akik az olasz befolyást túlságosnak tartották; de még inkább ellene nyilatkoztak a német püspökök, akik az autonómiára törekvő kongregációban jogaik és jövedelmeik csökkenését látták. S végül a fejedelmek sem vették jó néven, hogy apátjaik német tartományaik területén kívül gyülekezzenek és hozzanak határozatokat. Mindezek következtében 1594 végén Benalli dolgavégezetlenül tért vissza hazájába. A mozgalom eredménye csupán a 10 exempt apátságot egyesítő sváb kongregáció megalakulása lett. A másik, a Szt József védelme alatt álló sváb kongregáció a Benalli tervét is támo-728