Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

reformált — csoportra osztották Cluny szerzetességét. Mivel egyik csoport sem tudott egyeduralomra jutni, Clunyben is, a kongregációban is kétféle konvent és kétféle káptalan alakult ki külön elöljárókkal. Richelieu kommendátor-apát 1631-ben megtiltotta ugyan, hogy a régi clunyiek utánpótlást szerezzenek, de célját ezen a téren sem érte el. Bouillon bíboros kommendátor 1711-ben úgy rendelkezett, hogy a régiek közül választandó clunyi apát ne avatkozzék az újak életébe s a közös káptalan 15 definitora közül 8 a régiekből kerüljön ki. A két csoport külön tárgyaljon és válassza elöljáróit. Az apát külön vikáriust nevezzen ki az újak számára s külön ügyvivőjük legyen Rómában. A régiek 1768-ban 7 provinciában 50 kolostorral rendelkeztek, melyben 296 bencés élt; az újak 31 kolostorához 333 bencés tartozott. Egyébként aztán hagyományaikhoz híven folytatták liturgikus életüket. Az irodalom és a tudományok művelése ebben a korban sem érdekelte őket különösebben. Az egyetemes liturgikus reform során ők is átdolgozták breviáriumukat s a szentek életének kevésbé hihető legendás részleteit elhagyták belőle. A munkát főleg Vert Kolos végezte, aki a XVIII. század elején négykötetes műben magyarázta az Egyház szertartásait, miközben a szimbolizmus helyett a realizmust részesítette előnyben. A clunyiek csöndes, zárt életformájából erősen kiütköző jelenség volt a hírneves Prévost Antal (1697—1763). Egyházi pályáját mint jezsuita novícius kezdte, aztán katona, majd bencés lett. 1721-ben Jumiègesben a maurinusok közé lépett, honnét aztán a clunyi kongregációba ment át, illetőleg önkényesen Angliába távozott. Onnét visszatérve clunyi kolostorokban élte le életét. Roppant nagy terjedelmű irodalmi működését St Germainben kezdte, ahol a „Gallia Christiana" munkatársa volt, aztán önállóan, fordításban, átdolgozásban, több mint 100 kötet regényt, történetet, útirajzot jelentetett meg. írásai révén nagy hatást gyakorolt a francia regény, irodalmi ízlés és közfölfogás fejlődésére. A francia bencésekkel kapcsolatban végül még azt említjük meg, hogy volt kb. 60 olyan apátságuk is, mely a föntebb ismertetett kongregációk egyikéhez sem csatlakozott, hanem teljes függetlenségben élte életét. -726