Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

Szellemi-lelki vonatkozásban szintén De la Cour s a François-testvérek váltak alapvetőkké. Ök meg voltak győződve a tudományos és irodalmi működés aszketikus jelentőségéről és szociális értékéről s ezért tőlük telhetőleg támogatták azt. Ezen a téren különösen a XVIII. században értek el szép eredményeket. A moyenmoutieri Petitdidier Máté (|1728) a pápai tekintélyt védelmezte és az infallibilitást tanította. Ceillier Rémig (fi763) az egyházatyák és egyházi írók működését ismertette a XIII. század közepéig 23 kötetben, Calmet Ágoston senonesi apát (|1757) polyhistorként biblikum mellett történeti tanulmányokkal foglalkozott. Lotharingia egyházi és politikai történetén kívül kitűnő Reguláik ommentárt készített, melyben nyelvi és erkölcsi magyarázatok mellett történetieket is adott; ezekben ismertette a bencés múlt szokásait, hagyományait. Műve több kiadásban s fordításban erősítette a bencés lelkiséget és öntudatot. A század második felében Chardon Károly és Sinsart Benedek alkotott kiválóbbat. Az előbbi (|1771) a szentségek történetét dolgozta ki, az utóbbi (Ť1776) Szt Ágoston alapján a kegyelem és a szabad akarat viszonyával foglalkozott s küzdött a protestáns, janzenista és racionalista fölfogás ellen. Irodalmi működés mellett gyakorlatilag is támogatták a vannisták az Egyház munkáját, amikor pásztoráltak s 3 kollégiumban nevelték az ifjúságot. S végül nem utolsó érdemük, hogy ők készítették elő azt a szellemet, melyből megszülethetett az a Szt Benedek tanítványáról, Maurusról elnevezett francia kongregáció, mely nemcsak rendünk, hanem Egyházunk, sőt egyetemes kultúránk történetében is fényes és maradandó emléket állított magának. A maurinus kongregáció alkotmánya és szellemisége A maurinus kongregáció gyökerei St Vanneba nyúlnak viszsza. Annak jó híre oly vonzó erőt gyakorolt, hogy nemcsak lotharingiai, hanem távoli francia kolostorok — pl. Jumiéges, Limoges, Cluny párizsi kollégiuma — is csatlakoztak hozzá. Ám a francia kormányzat és az erősödő nemzeti öntudat nem szívesen látta, hogy francia intézményeket külföldről irányítanak, azért szükségessé vált egy vannista szellemű, de jogilag Verduntől független francia kongregáció megalkotása. A munkát Bénard Lőrinc, a clunyiek párizsi tanulmányi házának vezetője indította meg, miután 1618-ban megszerezte hozzá a pápa és a király hozzájárulását. François Kolos jelenlétében novemberben tartották meg az alakuló káptalant, ami -716