Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

után a Szt Mór-kongregáció rohamos fejlődésnek indult. Nemcsak nagymultú apátságok (Mont-St-Michel, Bee, Fécamp, St Wandrille, Jumièges, Corbie, Reims, Vendôme, Aniane stb.), hanem egész kongregációk is (1628-ban a bretagnei, 1633-ban a st denisi, 1636-ban a chezal-benoíti) kérték fölvételüket. 1657ben már 120, 1685-ben 180 kolostor tartozott hozzá kb. 2000 szerzetessel, ami a francia bencéseknek több, mint a felét jelentette. Kezdetben a szokásos káptalani intézmény működött, amit az évi káptalanon választott elnök irányított. A jellegzetes maurinus szervezet Tarrisse Gergely kormányzása alatt alakult ki, aki 1630-tól 1648-ig állt a kongregáció élén. A szervezetet tartalmazó konstituciókat elméleti megfontolások és a gyakorlati igények alapos mérlegelése után, nagy körültekintéssel szerkesztették meg. A kongregáció 6 provinciára különült. A kongregáció legfőbb irányító szerve a háromévenként ülésező káptalan volt, mely az egyetemes főnökből, a superior generálisból, a két aszszisztensből, a provinciánként választott egy-egy vizitátorból és négy-négy delegátusból tevődött össze. A vizitátorokat és helyi elöljárókat — akik legtöbbször csak perjelek voltak — egymásután kétszer lehetett megválasztani, illetőleg kinevezni, a generálisokat többször is. A kongregáció központja, a generális és az asszisztensek székhelye 1631 óta a párizsi St Germaindes-Prés volt. Rómában 1623 óta a Procurator generalis vitte ügyeiket. A provinciák bizonyos fokú autonómiával rendelkeztek. Kolostoraik vezetői és delegátusai az egyes vizitátorok elnöklete alatt évenként gyűléseztek, s provinciánként külön noviciátust és tanulmányi házakat szerveztek. A fogadalomra bocsátást a generális engedélyezte s neki szólt az engedelmességi fogadalom is; a stabilitást viszont általában a provinciákra értelmezték. Az egyes konventek minimális létszámát 9 tagban állapították meg. Az egyes kolostori javadalmakat továbbra is élvező kommendátoroknak csupán anyagi vonatkozású jogaik voltak; személyi és általában szerzetesi ügyekbe nem avatkozhattak bele. A kongregációnak azonban nemcsak szervezetét, hanem szellemiségét, lelkületét is elsősorban Tarrisse generális határozta meg. Szt Benedek regulája alapján állva természetszerűleg az istentisztelet került a maurinus napirend középpontjába, minek legfőbb tartalmát a méltón végzett zsolozsma és az ünnepélyes -717