Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

vű apostola volt (|1595), s ennek az életformának a fönntartását bízta tanítványaira, az oratóriánusokra. Hatás tekintetében a kor legkiemelkedőbb egyénisége kétségkívül Loyolai Szt Ignác volt, aki 1540-ben szervezte meg Jézustársaságát (Compagnia di Gesu), mely szinte rohamcsapata lett a küzdő egyháznak. Maga és társai fogadalommal kötelezték magukat, hogy „Isten nagyobb dicsőségére" bárhol és bármikor rendelkezésére állanak a pápának. Hogy egyénisége és elgondolása mennyire hatott kortársaira, az abból látható, hogy az alapításra következő 25 évre kb. 3500, a század végére pedig több, mint 10 000 jezsuita dolgozott és harcolt ugyanazokért a célokért. A tudományosan képzett s katonás fegyelemben nevelt jezsuiták csakhamar átvették a vezető szerepet mindenütt, ahol az Egyház érdekeit védeni kellett, ahol a katolikus hitet terjeszteni lehetett. Legfontosabb eszközeik a szószék és a gyóntatószék, a közép- és a főiskolák katedrái voltak, ahol tudatosan nevelték, erősítették, irányították mindazokat, kikkel csak érintkezésbe jutottak. De gyakran megjelentek a fejedelmi udvarokban is, ahol alkalmas pillanatokban szintén igyekeztek jó szolgálatot tenni az Egyház ügyének. S működési körüket nem korlátozták Európára; lelkesedésük csakhamar eljuttatta őket az amerikai és ázsiai missziókba is. így elsősorban az ő lendületes működésüknek volt köszönhető, hogy a német hitújítás nem terjedt tovább, s hogy az elveszett európai területekért a tengeren túl kárpótlást kapott az Egyház. Bár csupán a kolostor magányában imádkozott és dolgozott a szintén spanyol származású avilai Szt Teréz, hatása mégis nagyszabású volt. Nemcsak a karmelita rendbe öntött új erőt, hanem műveivel azon túl is egyik legkiválóbb vezetőjévé vált a bensőséges, a misztikus lelki életnek (|1582). Fiatalabb honfitársuk, Kalazanci Szt József a szegény néposztály gyermekeit igyekezett igazi keresztény szellemben nevelni. Ezért szervezte meg Rómában a hamarosan népszerűvé vált „kegyes iskolá"-kat, melyek vezetésére 1600-ban a piarista rendet alapította. A nevelés fontosságának tudata hatotta át az olasz Merici Szt Angélát is. Az 1544-ben III. Pál pápa által jóváhagyott, majd Borroméi Szt Károly által fölkarolt „orsőlyita rend" a leányifjúság vallás-erkölcsi nevelése terén ért el nagy eredményeket Nyugat országaiban. \ Mint a föntebbiekből is látható, a XVI. században az olasz és a spanyol szentek és rendalapítók jártak az élen — a XVII. szá-701