Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Természetes, hogy ezek között az akadályok között nem lehetett megállás nélkül, következetesen haladni a kitűzött cél felé. II. Ulászló 1515-ben azért feddte meg Máté főapátot, hogy nem fogja elég keményen a szerzeteseket, II. Lajos pedig 1522-ben azért hibáztatta, hogy 4 éven át nem tartott káptalant, miközben a vizitációk is szüneteltek. Ám amikor 1527-ben Váradi Pál esztergomi érsek és a pannonhalmi káptalan megtalálta az ellentétek szerencsés megoldását, egyházi részről elhárult az akadálya annak, hogy Tolnai és káptalani munkatársai tovább folytassák a magyar bencés rend újjáépítését. A humanizmus és reneszánsz jelentkezése apátságainkban; Nagyszombati Márton Az újjáépítést, a „vita nuova" kialakítását nem csupán vallás-erkölcsi vonatkozásban kívánta megvalósítani Tolnai Máté, hanem a humanizmus és a reneszánsz új formái, nemes eszméi számára is készségesen megnyitotta Pannonhalma kapuját, hogy példáját a többi apátságok is kövessék. Az egyetemet végzett s aztán majdnem két évtizedet a királyi kancellária szellemi légkörében töltött főapát nyilvánvalóan tudta értékelni a kultúra áldásait. Kormányzása elején, 1506-ban ezért küldte a bécsi egyetemre Nagyszombati Mártont s 1514ben ezért kért engedélyt a pápától, hogy 2—2 alkalmas tagját a pannonhalmi konvent egyetemen képeztethesse. Törekvését a többi apátságok is helyeselték s egymásután küldték tagjaikat a jó hírnévnek örvendő, az új műveltséget akkor már fölkaroló bécsi egyetemre. Az egyetem anyakönyvében 1515-ben a szekszárdi Czyba Kelemen, 1517-ben a pannonhalmi Bonaventura, 1521/22-ben a pécsváradi Tamás s ugyancsak 1522-ben a somogyvári Miklós nevével találkozunk. Ezek a bécsi egyetemi hallgatók minden bizonnyal a skót apátságban nyertek elhelyezést, melynek szoros magyar kapcsolatáról föntebb már megemlékeztünk. Ily körülmények közt természetes, hogy az irodalmi kultúra a bencés apátságokban is föllendült, noha annak nem sok emléke maradt ránk. De Nagyszombati Mártont a hazai kolostori humanizmus legjelentősebb alakjának tekinthetjük. A török ellen lelkesítő, több mint 900 distichonból álló „Opusculum"-á

ban a klasszikus világgal való szoros kapcsolatát világosan szemlélhetjük. Az elysiumi mezők verőfénye éppúgy föltűnik benne, mint az alvilág komorsága. Vergilius és Ovidius stílusának klasszikus szépségeit éppolyan kedvvel csillogtatta, 42* 691