Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

mint ahogyan a társadalmi igazságosságból fakadó béke áldásait színezte. A valódi keresztény humanizmus képviselőjeként a ha­zaszeretetet és a katolikus lelkületet szerves, eleven egységbe foglalta. Egy másik pannonhalmi bencés, Koppányi Barnabás őrszer­zetes, ugyanabban az időben, 1522 táján készített egy beszédet az apát és a konvent számára Szt Benedek tiszteletéről. Bár csak fogalmazványban és csonkán maradt ránk a beszéd, annyit még­is láthatunk belőle, hogy szerzője alapos humanista kultúrával rendelkezett, mert az igazi cicerói kifejezéseket szinte halmoz­va alkalmazta. A művészetek terén hasonló föllendülést tapasztalhatunk Tol­nai Máté kormányzása idején. A Forgách-kódex — a budapesti egyetemi könyvtár egyik legnagyobb kincse — első részét, az evangelistariumot egy kiváló pannonhalmi művész díszítette. Bár nevét és életkörülményeit nem ismerjük, annyi a műből is látható, hogy képzettségét valamelyik osztrák miniatúra-mű­helyben szerezte. Az evangelistarium majdnem 30 iniciáléját az 1511—15. években készítette s bennük az Űr Jézus életének egyes jeleneteit s Szűz Mária, Szt Péter, Pál, Máté, Márton, Be­nedek s mások alakját ábrázolta. Sajátságos, hogy a szenvedés­történet drámai eseményeinek megfestésére nem vállalkozott. A legművésziesebben az első lapot illuminálta, ahol virágfüzé­res keretben madarak és angyalkák, alsó részének közepén Tol­nai címere, balra védőszentje, Máté apostol, jobbra pedig Pan­nonhalma patrónusa, Szt Márton lovag képs láthatók. Bár Dü­rer Albert és egy bázeli imakönyv metszeteinek hatása észreve­hető a témák fölvetésében és megoldásában, a jelenetes ábrá­zolásokban s a lapok kereteinek kidolgozásában igyekezett egyé­ni érzést és elgondolást érvényesíteni. Azok pátoszát józan egy­szerűséggel mérsékelte. A kódex második részét a szintén pan­nonhalmi Forgách Pál díszítette 1515/16-ban — nagyobb igye­kezettel, mint tehetséggel és képzettséggel. Tolnai korának és művészi törekvéseinek tanúja a pannon­halmi székesegyház két belső reneszánsz portáléja is. Ezek isme­rete alapján nem lehet meglepő, ha halála után fiai szintén ne­mes reneszánsz emléktáblán, illetőleg vörös márvány sirkövön, főpapi díszben ábrázolva örökítették meg a főapát emlékét. -692

Next

/
Thumbnails
Contents