Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Tolnai Máté átplántálni és meggyökereztetni az ország többi apátságába is. Ennek egyik eszköze volt, hogy az új szellemet képviselő pannonhalmi bencések bevonultak más monostorokba s ott is meghonosították életformájukat. Ez történt 1516-ban, amikor az 1480 óta apát és. konvent nélküli, a jajcai vár fönntartására rendelt Bélát a Tolnai által küldött apát és 12 szerzetes ismét birtokába vette a bencés rend számára. De Tolnai emberei megjelentek egyéb — bakonybéli, tihanyi, dömölki, tatai, koppánymonóstori, telki, jásti, jáki, szenttrinitási, szekszárdi, szerencsi, kolozsmonostori — apátságokban is. Ezek között a reformapátok közt a legmozgékonyabbnak Nagyszombati Márton látszik, aki 1507-ben pannonhalmi perjelként, 1508-ban szerencsi, 1515-ben tatai, 1518-ban kolozsmonostori apátként működött. A reform terjesztésének másik eszköze a káptalani intézmény volt, ahol — miként már láttuk — az apátok Tolnai Máté irányítása mellett megtárgyalták a követendő elveket, meghatározták a szükséges intézkedéseket, melyeket a káptalan tekintélyével végrehajtottak. így történt, hogy több gyönge vagy méltatlan apátot (pl. a szerencsit, bâtait, jakit) leváltották és megfelelőket állítottak helyükre. Tolnai törekvéseinek támogatói és gáncsolói Tolnai tudatos és erélyes eljárásából következett, hogy a pannonhalmi irányítás alatt működő önhatalmú, autonóm káptalannak sok ellensége lett. Egyes, saját függetlenségüket és szabados életmódjukat védő apátok és szerzetesek úgy igyekeztek szembeszállni Tolnai központosító és rendet teremtő törekvésével, hogy vádaskodtak egyházi fölsőbbségüknél s még Rómában is ismételten (1519-ben, 1525-ben) bevádolták, hogy pazarolja a Rend vagyonát, hogy túlságosan nagy hatalmat követel magának. Hasonlóképpen nem tetszett a reneszánsz mentalitásában'élő és önző szempontjaikat érvényesítő érsekeknek és püspököknek sem, hogy Tolnai a saját, illetőleg a káptalan hatáskörébe akarta vonni a magyar bencés élet irányítását, miközben nem vette eléggé tekintetbe a megyés főpásztorok és az esztergomi érsek joghatóságát. Szatmári György érsek rá is vette 1523-ban az ifjú, atyja reformbarát, komoly fölfogását nélkülöző II. Lajos királyt, hogy a pápához intézett levelében mérsékletre intesse a szerintük „túlbuzgó" pannonhalmi apátot, amit azonban a pápa nem tett meg. -690