Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

és fegyelemsértések bevallása és kiengesztelése. „Venia" gyanánt imádság, böjt s testi fenyíték szerepelt. A pénteki nap önmegtagadó jellege abban is megnyilatkozott, hogy aznap az egész hétre visszamenően „culpa generalis"-t tartottak. Azok a konventtagok, akik hetes szolgálatot végeztek a konyhában és az ebédlőben, vasárnap tartottak „culpa generalis"-t. A nem miséző rendtagok hetenként gyóntak — közben az apátnál is, kinek nagyobb joghatósága volt — és havonként áldoztak. Az étkezés és ruházkodás terén bölcs mérsékletet alkalmaztak. A háromfogásos ebéd és kétfogásos vacsora hústalan volt; böjti időben a vacsorát valami kis „collatio" pótolta. Böjtön még a betegek is csak pápai engedéllyel ehettek tejet, tojást, szárnyast. Tolnai gyönge egészségére való tekintettel kapott hetenként háromszor húst s használhatott a hideg éjszakai istentiszteletek alatt prémes ruhát. Bár a Regula kívánságára sürgették, hogy a szerzetesek közös hálóteremben ruhástól aludjanak, a cellák ismeretére mutat az a tilalom, hogy egyik szerzetes a másikat fölkeresse cellájában. A silentium megtartása mellett azt is megkívánták, hogy az apát is a refectoriumban étkezzék, ahol végig tartson az asztali fölolvasás. Az önmegtagadás szellemének édestestvére a felebaráti szeretet erénye. Tolnai engedélyt szerzett, hogy a saját igyekezetével szerzett javakból meghatározott részt biztosíthasson a szegények és a betegek számára. Pannonhalma alamizsnás asztaláról 1454-ből is maradtak fönn adatok. A vendégeket a Regula kifejezése szerint „alter Christus"-ként igyekeztek fogadni. Külön szertartása volt a ,,mandatum"-nak, amit az érkező vendéggel végeztek. Az irgalmasság testi cselekedetein kívül gyakorolták a lelkieket is. Ősi hagyományok éledtek újra, mikor 1509-ben Pannonhalma confraternitásba, szeretetszövetségbe lépett a bécsi skót, majd 1512-ben a nieder- és az oberraltaichi s a nürnbergi apátsággal. Ennek alapján kölcsönösen imádkoztak egymás élő és elnalt tagjaiért. Minden meghalt confraterért a konvent kilenclekciós vigiliát és gyászmisét mondott, azonfölül a fölszenteltek 1 misét, a növendékek 50 zsoltárt, a laikus testvérek 100 miatyánkot és üdvözlégy et imádkoztak s nevét bevezették saját Necrologiumukba. Hasonló lelkület nyilatkozott meg, amikor a pannonhalmi konvent 1513-ban a Renddel szemben érdemeket szerzett bánokat : Székely Miklóst és Stresemlyei Györgyöt, 1521-ben pedig Kanizsay Lászlót és családját fogadta confraternitásába, lelki közösségébe. A Pannonhalmán kialakított példás szerzetesi életet akarta 44 Szent Benedek fiainak II. 689