Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

páduai-cassinói kongregációt kereste föl azzal a kéréssel, hogy néhány szerzetest kaphasson, akik Magyarországon megismertetik a reguláris bencés életformát s néhány magyar bencést küldhessen hozzájuk, akik a legjobb iskolában sajátíthatják el a Regula szellemét és gyakorlatát. A páduai káptalan — emberhiányukra való hivatkozással — kitért ugyan az első kívánság teljesítése elől, annak azonban nem látta akadályát, hogy pannonhalmiak menjenek hozzájuk. Hogy valójában mi történt aztán, nem tudjuk, de valószínű, hogy élénk kapcsolat létesült a páduai és a pannonhalmi monostor között. Említettük már, hogy a pápa (akárcsak 1459-ben Bursfeldet) 1514-ben a páduai-cassinói jogközösség tagjává tette Pannonhalmát s a magyar főmonostor a következő évben római átiratban meg is kapta a privilégiumot tartalmazó okmányokat. Ezek alapján írták az 1515., illetőleg 1516. évből származó Forgách-kódex fogadalmi szövegében, hogy Pannonhalma a páduai-cassinói kongregáció tagja: „monasterium sub congregatione montis Cassinensis". Mindezek ellenére Tolnai és munkatársai mégis inkább a hozzájuk közelebb fekvő osztrák mintát, a melki életet igyekeztek követni. Annak keretét és tartalmát megtalálták azokban a melki liturgikus könyvekben, melyek akkortájt (Diurnale 1488ban, Missale 1490-ben, a teljes Breviárium 1500-ban) jelentek meg nyomtatásban. Az ezekben lefektetett „melki szokások" nyomán alakult ki Pannonhalma s általában a magyar bencések új életformája. A napirend éjfélkor kezdődött a Nocturnusok imádkozásával. Utána elmélkedés, lelki olvasás és a Laudes következett. 5 órakor mondták el a Primát, majd a kórusról a káptalanterembe vonulva megtartották a Capitulumot. Az ezután következő szabad időben végezték a presbyterek — hetenként tán háromszor — magánmiséjüket s 7 órakor újra a kóruson gyülekeztek. A Tertiát a kisebb-nagyobb fénnyel tartott konventmise, azt pedig a Sexta követte. A Nonát ebéd után, 12 óra tájban, a Vesperást pedig du. 4 óra körül imádkoztak, amit hamarosan követett a Completorium. 5—6 óra tájban aztán megkezdődött az éjszakai pihenés és silentium. A pannonhalmiak a szentmisét a könyvtárukban ma is látható pécsegyházmegyés, 1499-ben Velencében nyomtatott Missale szerint végezték, mely misekönyv nemcsak a magyar, hanem a nagyobb bencés ünnepeket is tartalmazta. Az énekes részeket abból a gyönyörűen díszített, részekre osztott, nagy méretű kéziratos Gradualéból vették, melyet minden bizonnyal Tolnai Máté kapott II. Ulászló királytól, s amelyet Ulászló-graduale néven -686