Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

az esztergomi érseki könyvtár őriz. A gradualén — saját bejegyzése szerint — 1569-ben Hengl Mihály énekmester (succentor scholae) eszközölt betoldásokat. Ezzel a Gradualéval van összekötve az a két, azonos eredetű — cseh mintapéldányról magyar igények szerint átdolgozott — rész, mely azonban már a zsolozsma énekes részeit tartalmazó Antiphonale. A zsolozsmához tartozó többi könyvek bencés — jórészt magyar bencés — alkotások voltak. Az első magyar bencés breviárium 1506-ban Velencében jelent meg. Ez az egykötetes, hatalmas — több, mint 1000 oldalas — mű a kétkötetes melki breviárium nyomán készült s a napi zsolozsmákon kívül a halottak és Szűz Mária officiumát is tartalmazta. Ez utóbbi összeállításában nem annyira a melki, mint inkább az ősibb subiacói rítust követték. Ügy látszik ez, az összes magyar apátságok számára készült breviárium — Sancti Martini sacri monasterii Pannoniae et totius regni Hungáriáé — hamarosan elfogyott s új kiadás vált szükségessé, mely praktikusabb és díszesebb formában 1519-ben jelent meg Velencében. Ezen két, a pannonhalmi könyvtárban ma is meglevő brevárium után 1582-ben egy pótlás is készült, mely 18 új officiumot és több kiegészítést fűzött a 2. kiadású breviáriumhoz. Ezeken a teljes breviáriumokon kívül — könnyebb kezelés céljából — kisebb zsolozsmás könyveket is használtak, melyeket a bécsi skót apátság magyar származású perjele, Ambrosius Pannonius készített. Első műve, a Szűz Mária zsolozsmáját tartalmazó „Cursus Beatae Virginis Mariae" 1513-ban jelent meg. Maga írta, hogy ennek kidolgozásában nemcsak saját kolostora, hanem az osztrák, sőt a magyar apátságok igényeit is szem előtt tartotta. A több, mint 300 oldalas könyv a hét egyes napjai részére különböző szövegű zsolozsmákat közölt. Ezeken kívül egyéb, a szerzetesi élet különböző mozzanatai számára szolgáló imádságok is találhatók benne. Tartalmazta a „mandatum" szertartását, az asztali áldások szövegét, melyek az egyházi év változó hangulatához alkalmazkodtak. Mivel a bécsi apátsággal szoros kapcsolatot tartó magyar bencések tudtak Ambrosius liturgikus munkásságáról, az 1512-ben megalakult „Unió" őt kérte föl, hogy szerkesszen számára „Diurnale"-1, mely a teljes breviáriumnak a Laudestől a Completoriumig terjedő részét tartalmazza. Az 1515-ben megjelent mű # nagy hibája volt, hogy a szerző nem a magyar, hanem a melki breviáriumot vette alapul, ami által használata nehézségekbe ütközött és a magyar szentek zsolozsmái is hiányoztak belőle. Egyébként magánhasználatra ez is többféle imádságot, a végén -687