Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

ügynek nyilvánították s a főapát és a káptalan hatáskörébe utalták. Ez az új helyzet szembe került a korábbi fölfogással és gyakorlattal és sértette az érsekek és püspökök tekintélyét és anyagi érdekeit. Így érthető, hogy Tolnainak hosszú harcot kellett vívnia főleg az esztergomi érsekkel, míg diadalra juttathatta maga és a pápai bullák álláspontját. Az 1520. évi káptalant azért nem sikerült Tolnainak megtartania, mert Bakócz Tamás az érseki joghatósága alá tartozó apátokat — a káptalan túlnyomó többségét — nem engedte el Pannonhalmára. Utódja, Szatmári György II. Lajos királyt hangolta az apát ellen s 1523-ban levelet íratott vele a pápának, melyben kérte, hogy védelmezze meg a püspökök és az érsekek jogait — főleg a monostorok vizitáció j a tekintetében. Szatmári 1524-ben bekövetkezett halála után Szálkái László hasonlóképpen igyekezett megvédeni érseki jogait. Ám VII. Kelemen 1525. január 26-án azt felelte, hogy a lelki ügyeket fontosabbnak tekinti az anyagi érdekeknél s ezért érvényben kívánja tartani az 1514. és az 1518. évi bullák rendelkezéseit. Az ellentétek megoldása 1527-ben végül is oly módon sikerült, hogy a fővizitátort és a káptalan által választott vizitátorokat Várdai Pál esztergomi érsek is elismerte, illetőleg kinevezte s így azok az ő nevében is gyakorolták az ellenőrzés jogát. Az ezzel kapcsolatos utasításokat a már szintén megbékült Hagymási monostorában s annak közreműködésével állította össze 1528 tavaszán Máté főapát, László pécsváradi és György szekszárdi apát. A lelkiség megújítása a „melki szokások" alapján A hazai bencés élet restaurálása útján a külső keretek megteremtését a belső tartalom kialakítása követte. Tolnai úgy gondolta, hogy mindenekelőtt Pannonhalmán teremti meg a Regula-szerű szerzetesi életet. Ezáltal monostorát egyrészt mintaintézetté teszi, melyben a többi apátok és szerzetesek megvalósítva szemlélhetik eszméit, másrészt az új szellem szemináriumává, nevelő iskolájává fejleszti, melynek tagjait aztán mint a reform apostolait szétküldheti más apátságok újjászervezésére. Az első teendő tehát a pannonhalmi konvent mennyiségi és minőségi fejlesztése volt. Ebből a célból már 1501-ben engedélyt szerzett Tolnai Isvalies pápai követtől, hogy konventjébe idegen (ferences, pálos) szerzeteseket is fölvehet. 1506-ban viszont a -685