Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

gyalásoknak megfelelő értelemben tartalmazta a magyar bencés kongregáció szervezetét. Eszerint a magyar bencés apátságok egy testet és egy közösséget, „unum corpus et unam congregationem" alkotnak, melynek élén a pannonhalmi főmonostor, a „caput monasteriorum" és annak feje, a főapát, az „archiabbas" áll. A főapát joga az uniós apátok évi kiskáptalanjának, a „concilium particulare"nak és az összes magyar bencés monostorok vezetőinek kétévenkénti nagykáptalanjának, a „capitulum generale"-nak az összehívása. Ezek helye a főmonostor, de lehet másutt is. A kongregáció a káptalanok útján istentiszteleti és fegyelmi tekintetben is egységre törekszik. A tárgyalásokat a főapát, mint főelnök a melléje választott 2 társelnökkel vezeti, a rendi kormányt velük együtt az ugyanott választott diffinitorok alkotják. A hozott határozatok megtartását a káptalanközökre választott vizitátorok ellenőrzik, akik a társelnökök és a diffinitorok monostorait is látogatják. A mindenkori főapát mint fővizitátor szintén élhet az ellenőrzés jogával. A káptalan az alkalmatlan vagy méltatlan apátokat megfoszthatja állásuktól. Az apátválasztás joga — két elnök vagy szomszédos apát ellenőrzésével — az illető konventeket illeti ugyan, de helyesebben járnak el, ha a választást a legközelebbi káptalanra bízzák. A főapátot a pannonhalmi konvent választja — vele szemben csak a római szentszék előtt lehet panaszt emelni. A két — az 1514. és az 1518. évi — nagy bulla ilyen formában állapította meg a pannonhalmi főapátság jogi helyzetét, illetőleg a magyar bencés kongregáció szervezetét. Ennek értelmében az apátságok s még inkább a káptalanok autonóm testületté váltak. Ennek az autonómiának első szereplését az 1518. évi pannonhalmi káptalanon szemlélhetjük, ahol a tagok írásos és titkos szavazással nyilvánították kívánságukat, hogy a tatai apátot, Nagyszombati Mártont állítsák Kolozsmonostor élére. Ez az új autonómia természetszerűleg több vonatkozásban is sértette a régi gyakorlatot, a „történeti jogot", s ezért alkalmazásba vétele nem kis nehézségeket okozott. A jó ügy érdekében Ulászló király mint főkegyúr készségesen hozzájárult a szabad apátválasztás gyakorlásához, a kegyurak nagy része azonban csupán jogfosztást látott benne, mert így csak az a joguk maradt, hogy a tőlük függetlenül megválasztott apátot megerősítés végett bemutathatják az egyházi fölsőbbségnek, az illetékes érseknek vagy püspöknek. A másik nagy probléma a vizitációval kapcsolatban merült föl. A jelzett pápai bullák ugyanis ezt a föladatot bencés bel-684