Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

szellemiség belga központja lett, amit a firenzei Medici János bíboros is fölkeresett s kora legkiválóbb humanistája, a rotterdami Erazmus is több alkalommal meglátogatott. Mindkét helyen élénk történetírói tevékenység folyt. Fillastre egyébként a művészeteknek is lelkes mecénása volt. St Omerben Andrea della Robbiával készíttetett síremléket. A legrégibb és gazdag múlttal rendelkező belga apátságot, a genti St Bavót V. Károly császár és III. Pál pápa 1536-ban megszüntette, illetőleg káptalanná szerveztette át. A konstanzi zsinat nem tudja meggátolni a német bencés élet hanyatlását: Reichenau pusztulása A német kolostorokat kevésbé fenyegette a kommenda veszedelme, mert a XV. századi konkordátumok nagyobb részük számára biztosították a választás szabadságát, azok többségének fejlődési iránya — az előző fejezetben ismertetett okok folytán — mégis hanyatló volt. Nemcsak a világi, hanem az egyházi vezető társadalom világnézetében is meggyöngült a transcendens tényező s a világi papság s a szerzetesség nagyobb része is kevés hajlandóságot mutatott a lelki élet s az azzal járó önmegtagadás iránt. így érthető, ha a különböző javító törekvések a bencések életében sem tudtak általános, átütő sikereket fölmutatni. Egyetemes egyházi és bencés vonatkozásban egyaránt fontos esemény volt a birodalom déli határán tartott konstanzi zsinat, ahol a különböző országokból közben 100 apát is összejött s tárgyalhatott egymással. De maga a zsinat is foglalkozott a német bencés élet újjászervezésének problémájával s elrendelte, hogy a birodalom kolostorainak többségét magába foglaló mainzibambergi egyháztartomány apátai 1417-ben a közeli Petershausen apátságába gyűljenek össze káptalanra. A gyűlésen 78 apát személyesen, 48 pedig megbízottja által vett részt s három héten át vizsgálták és megállapították a bencés élet problémáit s azok megoldásának módozatait. Világosan látták, hogy a szerzetesi életük bajainak legfőbb gyökere a magántulajdonban rejlik, amit Szt Benedek regulája XXXIII. fejezetében gyökeresen igyekezett kiirtani a kolostorból. Abból következett ugyanis a sok helyütt tapasztalható mértéktelenség az evésben és ivásban, szerénytelenség az öltözködésben, költséges szórakozások, mint a vadászat, a kockajáték, a ,,közös élet" bomlása. Természetes, hogy ilyen körülmények között a szellemi és a lelki élet értékelése is aláhanyatlott, a -605