Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

zsolozsma, az istentisztelet, a tudományok és művészetek ápolását elhanyagolták. Mindennek viszont az volt az egyik legfőbb oka, hogy a régi nagy apátságok még mindig ragaszkodtak ahhoz a helytelen szokásukhoz, hogy csak nemesi, esetleg csak főúri származású növendékeket vettek föl konventjükbe, akik ott is folytatni kívánták társadalmuk kötetlen és úri életét. így érthető ezeknek az apátságoknak nagymérvű elszegényedése és elnéptelenedése. A káptalan a Regula és a Benedictina-bulla elveinek hangoztatásával igyekezett segíteni a bajokon. A személyhez, illetőleg álláshoz kötött prebendát, annak jövedelmét éppúgy elítélte, mint a főúri vagy nemesi származás követelését. Kívánta, hogy a rendi ifjúságot kellő aszketikus nevelésben és teológiai oktatásban részesítsék. Az*apátok és a papok misézzenek, a többiek szentáldozást végezzenek; a pontos időhöz kötött zsolozsma legyen áhítatos. Maradjanak meg a közös hálóterem használatánál, a refectoriumban ne szolgáljanak föl hús-ételeket, a szükségeseket ne pénzben, hanem természetben kapják a szerzetesek s a klauzúrát szigorúan tartsák meg. Bár a káptalanokat azóta rendszeresen tartották az apátságok (1524-ig 38-at), azok eredménye nem felelt meg a hozzájuk fűzött reményeknek. A régi nagy kolostorok túlnyomó része lényegében továbbra is ragaszkodott a Regulával szemben századokon át kialakult „szokásaik"-hoz, melyek pedig akadályozták a szabályszerű szerzetesi élet folytatását. Ezen a fejlődési irányzaton nem sokat tudott módosítani a tudós és mélyen vallásos Kues Miklós — Nicolaus Cusanus — bíboros sem. Mint Németország pápai követe 1451 52-ben részben személyesen, részben megbízottai által látogatta meg az osztrák, a bajor és az északnyugati német apátságokat és rajta volt, hogy azok életét nemesítse. 1451 májusában személyesen elnökölt azon a Würzburgban tartott káptalanon, melyen 70 apát jelent meg. A német kolostorok többségének élete így a régi mederben, de régi erejét veszítve folydogált tovább. Az egykori híres konventek annyira elnéptelenedtek, hogy az 5—6 személyeset vehetjük átlagosnak. Volt azonban idő, mikor a konstanzi kolostorban csupán az apát élt, rajta kívül Werdenben és Erfurtban 1—1, a nürnbergi és regensburgi Szt Jakab-kolostorban pedig 2—2 szerzetes volt. De nemcsak mennyiségi, hanem minőségi tekintetben is megfogyatkozott a bencések súlya, jelentősége. Távol voltak attól, hogy növendékeik nevelését és kiképzését a Benedictina elő-606