Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

Rasinát, Mórt, Anasztázt — rendszerint „urazta" s azok ugyancsak gondosan megtitulázták egymást. Mikor Szt István először pillantotta meg Gellértet, súgva szólt a mellette álló Mór püspökhöz: „Honnét érkezett hozzánk? Ügy látszik félénk ember." Később Gellért térdenállva köszöntötte az uralkodót így szólván: „Királyi fönséged méltóságához jöttem..." Az ügyes szerkesztés, a jól folyó előadás, a színes és elegáns stílus mellett végül ki kell emelnünk azt a drámai feszültséget, mely a mű nem egy részletét jellemzi. Rasina és Gellért szillogisztikus párbeszéde így folyt le: „Volt-e valaki, akivel megbeszélted tervedet?" Ez: „Senki." Az: „Ha senki, akkor nem is helyes ... Azért tárgyalok veled, hogy vedd észre és fontold meg, vájjon jól cselekedtél-e vagy nem ... Ha szíved kétséges, akkor gyönge. Ezért higgy nekem Gellért uram, ha az igazságot mondom ..." A föntebbiek alapján világos, hogy Szt Gellért Nagyobb Legendájának írója kiváló retorikus és dialektikus képzettséggel rendelkezett, melynek forrása bizonyára valamelyik olasz egyetem volt. A hiteles helyek magán- és közjogi tevékenysége; azok szervezete és kulturális fölkészültsége Bencés apátságaink intellektuális kultúrájáról nyert képünket más oldalról egészítik ki s egészen új színekkel gazdagítják azok az adatok, melyek azok hiteleshelyi működésére vonatkoznak. A hiteleshelyi intézmény nemcsak bencés, hanem egyházi, sőt egész magyar jogi életünknek is speciális, külföldön nem található jellegzetessége. Kialakulását, működését és hatását a következőkben vázoljuk. A magyar közhatalomnak már a XI. század óta szervei voltak azok a pristaldusok, magyarosan poroszlók, akik birtokadományozásoknál a királyt képviselő tanúkként szerepeltek a helyszínen. a bírósági eljárás során idézéseket eszközöltek és nyomozásokat végeztek. Az igazságszolgáltatásban a püspöki székhelyek is jelentős szerepet nyertek. Az élet tapasztalatai megtanították aztán az embereket, hogy a csupán élőszóval s nem is mindig az igazságnak megfelelően tanúskodó pristaldusok vallomásánál sokkal többet érnek az időtálló oklevelek. A XIII. század elejétől kezdve ezért mindtöbben fordultak a káptalanokhoz s egyéb jelentősebb egyházi helyekhez, hogy a birtokadományokról s magánjogi cselekményeikről oklevelet kapjanak. Ügy látszik, már ilyen minőségben állított ki 1206571