Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

ban oklevelet a pannonhalmi konvent Bakonybél számára, Apos pedig a győri káptalannal foglaltatta írásba a Pannonhalmára javára 1210-ben tett adományát. Mivel a magyarság bizalma a sokszor írástudatlan és gyakran megbízhatatlan pristaldusokkal szemben mindinkább az egyházi intézmények felé fordult, II. Endre az 1231. évi 21. törvénycikkben kijelentette, hogy a pristaldusok idézése és bizonysága már csak a püspök vagy a káptalan bizonyságával együtt érvényes; kisebb ügyekben elég lesz a szomszédos konventek bizonysága is a pristaldusok eljárásának igazolására. A gyakorlatban kialakult intézmény így nyert törvényes és általános jelleget — a magyar egyházi szervezetek így lettek „Hiteles helyek"-ké (Loca credibilia). Bár egyes apátságaink (pl. Pannonhalma, Somogyvár, Garamszentbenedek, Szent jobb, Pécsvárad, Szekszárd, Kolozsmonostor) közelebbi és távolabbi vidékükön már a tatárjárás előtt is fejtettek ki hiteleshelyi működést, azok virágkora mégis a rá következő századra esett. Ebben az időben szinte valamennyi bencés konvent adott ki közhitelű okleveleket és tevékenykedett hiteles helyként, ha volt c

a.ját pecsétje. Mikor e tekintetben 1330-ban Bakonybéllel kapcsolatban kételyek merültek föl, a király a győri káptalant bízta meg az ügy tisztázásával. A káptalan aztán hitelesen jelentette, hogy a konvent már régóta rendelkezik saját pecséttel. De más esetekben is szorgalmazta Károly Róbert az „autentikus" pecsétek használatát, amin általánosan, országszerte ismert pecséteket értettek. Mivel kisebb egyházi helyek pecsétje kevésbé volt ismert, Nagy Lajos az 1351. évi 3. törvénycikkben úgy rendelkezett, hogy azok pecsétje elveszíti közhitelű jellegét. Ennek következtében a hiteles helyek száma nagyon megcsappant az országban: 15 székes- és 8 társaskáptalan, 6 premontrei prépostság és 4 johannita rendház mellett 14 bencés apátság (Pannonhalma, Zalavár, Kapornok, Somogyvár, Pécsvárad, Béla, Bakonybél, Tihany, Szekszárd, Visegrád, Zobor, Garamszentbenedek, Szent jobb, Kolozsmonostor) folytathatta hiteleshelyi működését. Igaz ugyan, hogy 1366-ban Bakonybél kiesett közülük, Zebegény viszont (legalább is a XIV. század elején) beállt soraikba. A hiteles helyek működése kétirányú volt: magán és közjogi vonatkozású. Láttuk, hogy az intézményt a magyar társadalom bizalma hozta létre, az állam csupán szentesítette a már kialakult gyakorlatot. Ténykedése kezdetben valóban csak magánjogi természetű volt s azon a téren csakhamar kizárólagossá is vált. Ezt a működését összefoglaló szóval „;fassio"-nak nevez572