Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

Anya tisztelete emelkedik ki. Mint történetíró apátsága alapítóinak emlékét örökítette meg. Hildemar — Adalhard apát egykori corbiei szerzetese — a civatei apátság tagjaként készítette a Szt Benedek Regulájához fűzött magyarázatát, melyet aztán hasonló tárgyú munkáikhoz mások is hasznosítottak. Ebben, a 850 körül írt Kommentárjában hangsúlyozta, hogy „a szerzetes köteles grammatikát hallgatni, ha az isteni tudományokat tanulni akarja". A század második felében (856—83) a kitűnő frank apát, Bertharius vezette Montecassino életét. Bár társadalmi, gazdasági és katonai tekintetben egyaránt nagy eredmények fűződtek nevéhez, az irodalmat is fölkarolta s egyénileg is művelte. Szt Benedekről verses életrajzot, Szt Skolasztikáról homíliákat készített. Nemcsak szerzetesei, hanem a kortársak között is kivált klasszikus kultúrájával Imonide János diakónus ff 882). Ám a szaracénok 883. évi támadása nemcsak Bertharius apát s a konvent jórészének halálát okozta, hanem a monostor pusztulását is. Utána 60 éven át szünetelt az élet a bencés lelkület és a kultúra ezen olasz fellegvárában is. Lehet, hogy a bencés szerzetesség történetének keretéhez viszonyítva szokatlanul hosszasan és részletesen foglalkoztunk azzal a szellemi mozgalommal, melyet „karoling reneszánsz"-nak szokás nevezni. Ezt azért tettük, mert itt kínálkozott alkalom annak bemutatására, hogy a kialakulóban levő nyugati, azaz európai kultúra mennyire az antik műveltség és a szentírás, illetőleg az azon alapuló patrisztikus irodalom szintézisének az eredménye. Itt lehetett láttatni, hogy a keresztény hitet és az antik tudományt miként egyesítették a koraközépkor bencései. Ha ezt a munkát s annak irányítóit időben és térben folyamatosan akarjuk jellemezni, akkor három nagy bencés tanító nevét kell kiemelnünk: a VIII. század első felében Beda Venerabilis, a „praeceptor Angliáé", a század fordulóján Alkuin, a „praeceptor Franciae" s a IX. század első felében Hrabanus Maurus, a „praeceptor Germaniae" nevét. A „kultúrkolostorok" és a „világ" kölcsönhatása; a nagy apátságok gazdasági és társadalmi jelentősége A föntebbiekben vázoltuk a frank birodalom és Itália politikai és vallási, társadalmi és gazdasági viszonyait s rámutattunk arra a kulturális tevékenységre, melynek eredménye a karoling reneszánsz lett. Azt is hangsúlyoztuk, hogy a klasszikus kultúra és a keresztény világnézet szerencsés szintézisét lényegében a 100