Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

bencés kolostorok, azok művelt és tudós lakói teremtették meg s ezáltal kultúrtörténetünk egyik legszebb és legértékesebb korszakát alakították ki. A következőkben azt a szerzetesi életet fogjuk ismertetni, mely a jelzett körülmények között kialakult, illetőleg azokkal kölcsönös viszonylatban állott. A Regula és a bencés életforma elterjesztése tekintetében Nagy Szt Gergely után Szt Bonifác és Nagy Károly szerezte a legnagyobb érdemet. Szt Gergely pápai tekintélyével propagálta s az angol-szász misszió által megnyitotta számára az Elet Kapuját. Szt Bonifác a 742-ben tartott első zsinata óta állandóan követelte, hogy a frank birodalom férfi és női szerzetesei Szt Benedek regulája szerint szervezzék életüket. Ezen zsinati határozatok betetőzője Nagy Károly 802. évi capitularéja volt, mely állami törvény erejével rendelte el a szerzetesi élet egységesítését, azaz hogy a birodalom kolostorai kizárólag Szt Benedek rendszabályát használják életük zsinórmértékéül. Hogy Nagy Károly mily jelentőséget tulajdonított a Regulának, az abból is látható, hogy — miként már említettük — a Szt Benedek eredeti kéziratának tartott Zachariás-féle reguláról Montecassinón 787ben Theodemar apát által hű másolatot készíttetett. Ezt a példányt aztán Aachenben őrizték s valószínűleg 817-ben ott másolta le két reichenaui bencés, Tatto és Grimald. Ez, a Reichenauból később St Gallenba átkerült kézirat (St Gallen, ms. 914) a Regula szövegének ma a legjobb, a legmegbízhatóbb s általánosan elfogadott példánya, a „textus receptus". Nagy Károly azonban nemcsak elvi, elméleti alapon érdeklődött a Regula iránt. Capitularéiban — akárcsak Szt Bonifác a zsinati határozatokban — ismételten sürgette a Regula megtartását. A klauzúra törvénye értelmében tiltotta, hogy a szerzetesek fontos ok nélkül kijárjanak a kolostorból vagy világiak bejárjanak oda. Az apátoktól elvárta, hogy kolostorukban tartózkodjanak s az anyagi javak hajhászásával szemben szerzeteseik lelki gondozásával törődjenek. Rendelkezései megtartását bizalmas emberei, a „missi" által ellenőriztette. Utasításaik értelmében személyesen győződtek meg, hogy az apátok és a szerzetesek ismerik-e a Regulát és igyekeznek-e azt megtartani? így történt, hogy a frank birodalomban Nagy Károly és utódai korában a szerzetesi életnek már csak egy formája volt, a bencés, s a regulák közül már csak egy maradt életben, Szt Benedeké. Ilyformán a „regula mixta"-k kora elmúlt, de a Regula interpolálását tovább folytatták. Az életet ugyanis nemcsak a rendalapítók regulái szabályozzák, hanem a mindenkori körülmények és szükségletek, a helyi és a korviszonyok is. Azok pedig 101