Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

ták szívükben a hit, a remény, a szeretet, az alázatosság, az erkölcsi tisztaság, az engedelmesség, a böjtölés s az Egyház iránt tartozó kötelességteljesítés érzületét. Sírfölirata utolsó mondatában is azt vallotta Alkuin, hogy egész életén át a bölcsességet szerette: „Alcuine nomen erat sophiam mihi semper amanti." Legfőbb gondolata és legnemesebb törekvése az Istenhez vezető „sophia" volt. Ezt a lelkületet és művelődési eszményt vitte magával Alkuin, amikor a longobard Paulus Diaconussal egy időben, 782-ben Nagy Károly hívására Yorkból a frank királyi udvarba költözött. Működésének első színtere (782—96) Aachen, illetőleg a helyét gyakran változtató udvar volt, ahol a palota-iskola előkelő származású egyházi és világi ifjúságát tanította a klasszikus tudományokra, a szabad művészetekre. De feje lett annak az udvari akadémiának is, melyen az ókori görög minták nyomán nem iskolásmódon, hanem előadások, megbeszélések és viták formájában tárgyalták meg a különböző vallási, tudományos és irodalmi kérdéseket s mutatták be a költői alkotásokat. E két intézmény célja a legmagasabb műveltség kialakítása és az állam legfőbb vezetőinek kiképzése volt. Miután Nagy Károly Alkuinnak adományozta a toursi Szt Márton-apátságot, 796 óta a mester ott fejlesztette ki híressé vált kolostori iskoláját. Bár ez az iskola az egyházi ifjúság nevelését tekintette elsőrendű céljának, az alapot ott is a klasszikus szerzők szolgáltatták. A szabad művészeteket két részre, triviumra és quadriviumra osztva, az előbbiben főleg a grammatikát művelte. A grammatika oktatást azonban tág értelemben vették. A grammatikusokat ugyanis Alkuin nemcsak a latin szavak ismeretére és használatára tanította meg, hanem a helyes fogalomalkotásra s ennek előföltételeként bizonyos tárgyi ismeretekre is. A grammatikai oktatás célja és föladata tehát a latin nyelv teljes (olvasásra, írásra, beszédre kiterjedő) elsajátítása volt, ami viszont a logika, a helyes gondolkozás módszerének elemi ismeretét is jelentette. A grammatikailag így iskolázott növendék nemcsak nyelvi ismeretei, hanem értelmi képzettsége folytán is alkalmassá vált a szentírás tanulmányozására. A trivium tárgyainak anyagát Alkuin is földolgozta tankönyveiben. Forrásai főleg Cassiodorus és sevillai Izidor püspök (Leánder testvére) művei voltak. Előadási forma tekintetében a dialógust alkalmazta. Jellemző, hogy amíg a grammatika párbeszédét egy frank és egy szász tanítvány (Franco, Saxo) s a 85