Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

mester ajkára adta, addig a retorika és a dialektika párbeszédét Nagy Károly és Alkuin, aziaz fölnőttek folytatták. A szabad művészetek fölsőbb fokozata, a quadrivium már inkább szakképzést nyújtott. A trivium megismertetését rendszerint a tudományok tudománya, a szentírás magyarázata követte. A vezetők ugyan ezen a területen a szentatyák voltak, de azért Alkuin önálló művekkel is gyarapította a hittudományi irodalmat. A kérdés-felelet alakjában, kateketikus formában földolgozott szentírásmagyarázatanál azonban jelentősebbek azok a szintén tankönyvszerű dogmatikus munkái, melyek a Szentháromságról, a megtestesülésről és a Szentlélek származásáról szólnak. A római Sacramentarium Gregorianum pótlására készített „Liber sacramentorum"-ában többek között a hét napjaira különböző tárgyú miseszövegeket gyűjtött össze a Szentháromság tiszteletére, a bűnök engesztelésére, az angyalok segítségének biztosítására, a bölcsesség kegyelméért, a szeretetért, a Szentkereszt, végül Szűz Mária tiszteletére. A liturgia változatosabbá tétele mellett a különböző egyének különböző lelki igényeinek kielégítésére is törekedett. Bár a zsolozsmázás általában a közösség imádsága, ő gondolt arra is, hogy a zsoltárokat az imádkozó lelki szükségletei szerint csoportosítsa. Ugyanennek az egyéni áhítatnak a szolgálatába állította a „Liber precum" c. művét, melyben a zsoltárokon kívül különböző alkalmakra készített magánimádságok is szerepelnek. A tudós és jámbor Alkuin oly eredményesen nevelt és oktatott toursi iskolájában, hogy az hamarosan a birodalom mintaintézetévé vált. A frank klerikusok és szerzetesek ott ismerkedtek meg a legmagasabb fokú műveltséggel, melyet aztán otthonukban igyekeztek tovább terjeszteni. Eszméi propagálásának azonban egy másik módját is alkalmazta. Ö ugyanis nemcsak termékeny író és hatásos nevelő volt, hanem kiváló kultúrpolitikus, mondhatnók, a frank birodalom közoktatásügyi minisztere is. Nagy Károly helyeselte Alkuin művelődési terveit s uralkodói tekintélyével igyekezett megvalósítani azokat. Ezen törekvések legjelentősebb megnyilatkozását abban az „Epištola de colendis litteris" c. levélben látjuk, melyet az uralkodó 787-ben a frank egyházfőkhöz intézett, s amelynek Bangulf fuldai apáthoz küldött példánya maradt fönn. Ebben parancsolta meg Nagy Károly, hogy az apátok a reguláris élet és az istentisztelet végzése mellett a tanulni vágyó ifjak művelődéséről gondoskodjanak. „Amint a rendszabály az erkölcsök tisztességét biztosítja, úgy ékesítse a tanítás és a ta86