Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

„mesterünk"-nek, a 836. évi aacheni zsinat pedig „csodálatos doktor"-nak és „venerabilis"-nak nevezett. A csupán 62 évet (673—735) élt Béda jóformán egész életét yarrowi kolostorában töltötte, ahol szerzetesi életével a legszebb összhangot alakította ki a buzgó vallásosság és a magasfokú tudományosság között. Életét röviden így jellemezte: ,,a reguláris fegyelem megtartása és a liturgia végzése mellett minden gyönyörűségemet a tanulásban, a tanításban és az írásban találtam". Művelődési eszménye túlhaladt azon, melyet Szt Benedek és Szt Gergely tűzött a szerzetesek, illetőleg az egyháziak elé s közeli rokonságot mutatott a klasszikus kultúrájú Cassiodorus tágabb horizontú elgondolásával. Az utóbbi szerint a 7 szabad művészet, az „artes liberales", a klasszikus kultúra formális elemeinek elsajátítása lényeges előföltétele az egyházi, a keresztény kultúra kialakításának. Álláspontja igazolására idézte a szentírást: „A bölcsesség házat épített magának, 7 oszlopot vágott ki... Csinálj 7 lámpát is és tedd azokat a gyertyatartóra, hogy egymás ellenében világítsanak." Ennek érdekében szeretett volna keresztény főiskolát létesíteni Rómában — terve azonban az akkori viszonyok között nem tudott megvalósulni. Több, mint másfél század múltán Bédánál láthatjuk hatását, aki tudatosan és eredményesen törekedett arra, hogy az antik műveltség értékeit megismerje s azokat mint az Ókor szellemi hagyatékát, „tradicio"-ját a keresztény kultúrába építve tovább származtassa tanítványai és a következő nemzedékek számára. Láttuk, hogy apátjai, Biscop Benedek és Ceolfrid fáradságot és költséget nem kímélve szervezték meg azt a könyvtárat, melyből Béda tudását merítette. Azt, hogy minő mesterek vezetése mellett végezte tanulmányait, nem tudjuk, de azt látjuk, hogy kitűnő latin tudása mellett a görög nyelv ismeretével is rendelkezett. A keresztény költőkön és egyházatyákon kívül a klasszikus szerzőkkel szintén foglalkozott s az angol költészetet is kedvelte. Irodalmi működésében az iskola, a szószék és a tudomány érdekeit egyaránt szem előtt tartotta. Mint pedagógusról följegyezték, hogy 5—600 hallgatója is volt, akiket „nem közepes mértékben oktatott a szabad művészetekre", akiket a klasszikus szerzőkön alapuló latin kultúrával ismertetett meg. Erre a célra latin nyelvtant, stilisztikát és verstant állított össze a De orthographia, De schematis et trophis, De arte metrica c. műveiben. Az ókor természettudományos ismereteit, a stoikusok természetbölcseletét De rerum natura, De temporibus, De temporum ratione c. könyveiben közvetítette 61 I