Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

tért haza. Gyűjtőszenvedélye csak fokozódott, amikor 674-ben, illetőleg 685-ben megalapította két híressé vált kolostorát, Wearmouthot ésYarrowot. Ötödik útjáról „mindenféle könyvek megszámlálhatatlan sokaságát" vitte magával s ugyanazt tette utolsó utazása alkalmával is. Még halódásában sem feledkezett meg a műveltség eme tárházáról. Szerzeteseinek lelkére kötötte, hogy „azt a nagyszerű és gazdag könyvtárt, melyet Rómában szerzett, a szükséges egyházi oktatás részére gondosan tartsák épségben, nehogy gondatlanság következtében pusztulásnak in­duljon vagy szétszóródjék". Utódja, Ceőljrid apát, aki Biscop Benedekkel járta meg Rómát, nemcsak megőrizte a könyvtárt, de „nem kisebb igyekezettel kétszeresére növelte azt". A Szt Jeromos által fordított szentírásról, a Vulgátáról 3 másolatot készíttetett s ezek egyike — a Cassiodorus vivariumi könyvtárá­val kapcsolatban álló Codex Amiatinus — ma a Vulgáta legré­gibb kézirata. Biscop Benedeket azonban nemcsupán a klasszikusok és az egyházatyák könyvkultúrája érdekelte. 678-ban a római Szt Péter-bazilika monostorának, Szt Mártonnak az apátját, János fő énekmestert, archicantort azért vitte magával, hogy az két éven át a Szt Gergely-féle „Schola cantorum"-ban kialakított gregorián énekre és a latin szövegek helyes olvasására, kiejté­sére, azaz a római liturgiára tanítsa kolostora és hazája angol­szász szerzeteseit. Ezeken kívül az építő- és festőművészet is áldozatos mecénást talált Biscop Benedekben. Ö maga ment Galliába olyan építé­szekért, akik a neki annyira kedves római stílusban építették föl templomát. S mikor már állott a kőbazilika, akkor olyan mes­tereket hozatott, akik a templom ablakait és íveit dolgozták ki Angliában addig ismeretlen művészettel. Megfelelő galliaiak hiányában még itáliai mestereket is alkalmazott Isten egyházá­nak ez az „ernyedetlen szorgalmú gondozója". S azt sem felej­tette el följegyezni Béda, hogy ezek a külföldi mesterek nem­csak vállalt munkájukat végezték el, hanem közben az angolo­kat is beavatták művészetük titkaiba. Itáliából képeket is vitt magával, amikkel szintén templomát díszítette. Szűz Mária és az apostolok alakjai, az evangéliumok, az Apokalipszis egyes je­lenetei, az ószövetségi előképek (Izsák, a rézkígyó) azonban arra is szolgáltak, hogy az írástudatlanokkal is szemléltessék, megis­mertessék a hitigazságokat. A vallási és szellemi kultúrának ebbe a tárházába került 7 éves korában Béda s itt fejlődött az angol-szász műveltség kimagasló alakjává, akit Szt Bonifác „az egyház lámpájá"-nak, Alkuin 60

Next

/
Thumbnails
Contents