Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

II. FEJEZET A REGULA ELTERJESZTÉSE ÉS A NYUGATI KERESZTÉNY KULTÜRKÖZÖSSÉG MEGTEREMTÉSE A KORAKÖZÉPKORBAN Montecassino pusztulása; a bencések Rómában; a Regula „interpolata" és a Regula „

mixta" Szt Benedek halála nem jelentette műve pusztulását; élete nagy alkotása, a Regula biztosította eszméi tovább élését. Mint a kovász a lisztet, úgy hatotta át a Regula a nyugati kereszténység szerzetességét s tette azt „bencéssé", mely bencés szerzetesség aztán kialakította és egységbe foglalta a nyugati kereszténység kultúráját. Ez a munka azonban természetszerűleg századok erőfeszítését vette igénybe. Tudjuk, hogy a Regula már Szt Benedek életében átvette szerepét Montecassinón, Subiacóban és Terracinában, de más körökben is ismertté vált. így Szt Benedeknek személyi kapcsolata volt pl. Capua és Canusium püspökével, Servandus apáttal s a római nemességgel is. Innét került Subiacóba Maurus és Tertullus patrícius fia, Piacidus s az ő révükön ugyancsak tovább terjedhetett Szt Benedek életének és Regulájának híre-neve. A bencés eszme terjesztése tekintetében a hagyomány Montecassino harmadik apátjának, Simpliciusnak tulajdonított nagyobb jelentőséget. Am a fejlődés megindulása egyelőre még nagy akadályokba ütközött. Itália bajai, nehézségei ugyanis a VI. század második felében nem hogy szűntek volna, hanem újakkal gyarapodtak. Jusztinián bizánci császár (527—565) az egykori római császárok jogutódjának tartva magát, igényt formált Itália birtoklására is s ezért vezéreivel, Belizárral és Narzesszel megtörette a keleti gótok és királyuk, Totilas uralmát. A megsértett és mellőzött Narzes viszont 568-ban a Pannoniát lakó longobardokat uszította Itáliára, akik részben ariánusok voltak, részben pedig még pogányok. Ez a nyers germán nép évtizedes harcok árán hódította meg a félszigetet, melynek fővárosává s a longobard király székhelyévé Páviát tette. Csupán a pápák Rómája s a görögök által védelmezett tengerparti részek tudták megtartani függetlenségüket. 43 i