Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

Az új honfoglalást megsínylette igen sok egyházi és szerzetesi intézmény is. A kolostorok nagyobb része, köztük Subiaco és Montecassino is elpusztult. Az utóbbit 577-ben rohanták meg a hódítók s a szerzetesek csak regulájukat s legszükségesebb dolgaikat vive magukkal menekültek Rómába. Szt Benedek mindkét alkotása romokban hevert a következő, a VII. század folyamán. A montecassinói bencések a pápaság védelme alatt reméltek és találtak oltalmat. Rómában akkor már fejlett volt a bazilikás monostorok intézménye. Szt Leó pápa, azaz az V. század közepe óta alakultak a 4 fő-, ritkábban egyéb bazilikák mellett is az olyan monostorok, melyek föladata az illető bazilika kórusimájának, zsolozsmájának a végzése volt, s amelyek — főleg a Szt Péteré és a Lateráné — idővel a liturgikus ének iskoláivá lettek. A bencések a pápai főtemplom, a Laterán mellett kaptak otthont, annak bazilikás monostorává lettek s annak zsolozsmáját végezték. Ez a hely- és környezetváltozás természetesen mélyreható változást hozott életükbe. Az adott körülmények között nem folytathatták korábbi, a világtól elzárt életmódjukat, melynek tartalma ugyancsak módosult. A lelki élet ápolására s a zsolozsmázás végzésére bőségesen jutott ugyan idejük, de szántóföld, kert, műhelyek hiányában házi munkán kívül egyéb fizikai teendőket alig végeztek. így történt, hogy Szt Benedeknek a montecassinói viszonyokat szem előtt tartó reguláját több tekintetben módositaniok kellett s ezt a módosított rendszabályt hívjuk ,,regula interpolata"-nak. A bazilikás monostorokkal kapcsolatban végül még azt is meg kell jegyeznünk, hogy azok idők folyamán elveszítették szerzetesi jellegüket s kanonoki intézményekké alakultak át. Bizonyára ez lett a sorsa a lateráni bencés közösségnek is — annyi bizonyos, hogy Montecassinónak a VIII. század elején történt újjászervezésében nem vett részt, arra már nem volt ereje. Annak viszont, hogy a montecassinói bencések regulájukkal együtt Rómába, a lateráni monostorba kerültek, igen előnyös következménye lett az, hogy ily módon rájuk irányulhatott a legmagasabb egyházi körök figyelme, ami Szt Benedek eszméjének és intézményének kibontakozását nagymértékben segítette. Am a Monte Celión pár évvel korábban már létesült egy másik monostor is, melynek ugyancsak nagy szerepe lett a szerzetesség, a bencés szerzetesség fejlődése szempontjából s ez a Szt András-monostor volt. Ezt az az előkelő és gazdag Gergely prefektus alapította az 570-es évek elején, aki akkor Rómában a közigazgatás vezetője volt. Az alapító Valentiust állította monos44