Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

lyek néhány, de kifejező vonással és világos kompozícióban vázolják a témát. Sajátságos, hogy a sárga, piros és kék színek használata kezdetlegesen, minden árnyékolás nélkül történt. Az arckifejezések, a haj- és szakállviselet kissé merevnek, bizánciasnak tetszenek, a taglejtések, a kézmozdulatok viszont eléggé élénkek, kifejezők. Végül megemlítjük a pannonhalmi levéltár 1240 táján készített könyvét, a Liber Ruber-t is, mely 152 oldalon 60 privilégium másolatát tartalmazza. Úgy látszik, az egész mű — annak írása és díszítése — ugyanattól a pannonhalmi bencéstől származik. A szép, egyenletesen folyó sötétfekete sorainak nagybetűit míniummal emelte ki, a királyok, pápák és szentek neveit föltűnő betűkkel írta, a pápai pecsétek, a bullák és monogrammok másolatát rajzban mutatta be. A ,,Bene valete" záró formulát éppoly gondosan rajzolta és díszítette, mint az intitulációban a királyok és a pápák nevét. Legfőbb figyelmét mégis az oklevelek kezdőbetűjének a kidolgozására fordította. Ezeknek az iniciáléknak az alakja és díszítése sokszor az illető lap egész margóját igénybe vette. A miniátor itt mutatta meg ízlését és leleményességét. Ugyanazok a betűk mindig más-más formában találhatók, melyeket indás, leveles, virágos fonatok és vonalak díszítenek s vörös, kék vagy fekete színek élénkítenek. A konventek és az iparművészet Monostoraink művészi alkotásait ismertetve néhány szóval meg kell emlékeznünk azok iparművészetéről is. A bevezetőben említettük már, hogy éppen ez volt az, aminek ismeretét Keletről hozták magukkal a honfoglaló magyarok. De akkor még inkább csak ékszereket, díszes fegyvereket és lószerszámokat, illetőleg selymeket és prémeket, meg belőlük varrt ruhákat és szőnyegeket készítettek. A kereszténység fölvétele óta tovább fejlődött művészetük és alkotásaik között értékes templomi fölszereléseket (lámpatartókat, kereszteket, füstölő fölszereléseket, ereklyetartókat), aranyból és ezüstből való liturgikus edényeket (kelyheket, cibóriumokat, szentségtartókat, ampolnákat, tálakat, szenteltvíztartókat és -hintőket), gyűrűket találunk, melyeket nem ritkán gyöngyökkel és drágakövekkel ékesítettek. De a különféle — sokszor selyemből, aranybrokát szövetekből készült — egyházi ruhák, zászlók, oltárterítők, tapéták és szőnyegek között is sok értékes és művészi munka volt. Bár tudjuk, hogy az egyházak 409-