Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

fölszereléséről Szt István rendelkezése értelmében a királynak, illetőleg az alapítóknak kellett gondoskodniok, azok karbantar­tása és gyarapítása mégis az egyes testületek föladata lett. Apátságaink alapító- vagy adományleveleiben és különböző összeírásaiban meg is találjuk a nyomát annak, hogy a kegy­urak miképp gondoskodtak monostoraik ilyen irányú szükség­leteinek a kielégítéséről. Endre király egy aranyművest adott Tihanynak, Géza Nescu ötvöst és testvéreit rendelte Garam­szentbenedek szolgálatára, a monostoralapító Márton ispán öz­vegye három leány és egy fiú kötelességévé tette, hogy szőnye­geket szőj jenek a csatári apátság számára; ugyanakkor két arany karkötőt is ajándékozott a bencéseknek, hogy az ötvösök kelyhet készítsenek belőle. Az 1158-ban több-kevesebb nagyí­tással bevallott pécsváradi alapítólevél szerint a monostornak öt aranyművese volt. Pannonhalma szolgáló népei között a Szt László-kori összeírás idején több esztergályos és szűcs, arany­műves és egyéb művész (artifex) családot találunk, Margit úrnő pedig 1152-ben azt kívánta Péter nevű szabad emberétől, hogy évente 12 öl szőnyeget szállítson Szt Márton monostorának. Ezeknek, a kezdetben még meglehetősen primitív iparművé­szeknek a munkáját éppúgy a monostorok műértő tagjai irá­nyították, mint ahogyan a selyemből és aranybrokát szövetből készült ornátusok, miseruhák, oltárfölszerelések s egyéb temp­lomi textiliák varrását és hímzését a bencés apácák végezték. Ezekből az iparművészeti tárgyakból — sajnos — semmi sem maradt korunkra. Az aranyból, ezüstből készült s nem ritkán drágakövekkel ékesített fémtárgyak századok folyamán — fő­leg a tatárpusztítás, a törökdúlás s a rend 1786-ban történt föl­oszlatása idején — elkallódtak vagy beolvasztva más célra for­díttattak, a szövetek túlnyomó része pedig tönkrement, illetőleg idegen kézre, ismeretlen helyre került. De némi fogalmat mégis szerezhetünk apátságaink iparművészeti alkotásairól, és föl­szereléséről, ha elolvassuk azt a pannonhalmi leltárt, melyet a XI. század végén készítettek. A 9 kis szekrényalakú ereklyetartó capsából 2 arany, 4 ezüst, 2 elefántcsont foglalatú, 1 aranyozott volt. A szentkereszt­ereklyét zománcos táblában, az Oltáriszentséget ezüst tartóban őrizték. A 14 kereszt közül 10 drágakövekkel ékesített arany, a 24 kehelyből 13 színarany, 3 szintén drágaköves volt. A temp­lom világítására 4 pár ezüstözött gyertyatartó, a Szentvér szá­mára 10 kétfülű áldoztató kehely szolgált, melyek közül 8 ezüst­ből, 1 aranyozott rézzel bevont fából készült, 1 pedig zománco­zott volt. A szentolajokat 1 tiszta s 1 aranyozott kenetkürtben 410-

Next

/
Thumbnails
Contents