Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

céseknek kellett megszerkeszteniük azokat a különféle tartalmú, de apátságukat érintő okleveleket., melyeket aztán a király jegy­zője rendszerint átírt, letisztázott és megpecsételt s ezáltal azo­kat közhitelű okmányokká tette. A magyar okleveles gyakorlat egyik első és kiváló fejlesztőjét abban a Péter pannonhalmi apátban látjuk, aki kormányzása elején elkészíttette monostora egyházi ruhatárának és fölszere­lésének, könyvtárának, birtokainak és jószágainak leltárát s ezt az okleveles formába foglalt jegyzéket László királlyal hitele­síttette. Ugyanő jelen volt a somogyvári apátság 1091-ben tör­tént alapításán is s az ott kiállított alapítólevelet mint tanú aláírta. S azt is érdemes megemlíteni, hogy II. Paschal pápa 1102-ben Péter apát kérésére állította ki azt a bullát, mely a Szentszék védelmét s az apátság egyházjogi kiváltságainak és jogainak a pápai elismerését és biztosítását jelentette Pannon­halma számára. Péter apát példája természetszerűleg hatott a következő nemzedékekre is. Jogaik okleveles biztosítására készítették a pannonhalmiak a II. Béla nevében írt 1137. évi adománylevelet, Színes és Adal­bert végrendeletszerű adománylevelét, Walfer ispán küszéni alapítólevelét s azt az oklevelet is, mely Hoda adományozását örökítette meg. Az oklevelek kiállítása tekintetében tanulságos az az 1201-ből származó irat, melyet mint a konvent jegyzője, Wido iskolamester állított ki, Benedek dékán, Gergely őr, Már­ton egykori apát, akkor a vendéglátás „mestere" pedig hitelesí­tett. Az írásbeliség jelentőségét azonban korunkban országszerte alig értékelte valaki annyira, mint Oros pannonhalmi apát, aki három és fél évtizedes kormányzása alatt (1207—1243) levél­tárának állományát meghatszorozta. Több, mint 150 oklevelet íratott, melyekben pápák és királyok védték s biztosították mo­nostora érdekeit, melyekben megörökítette rendelkezéseit és szerződéseit, rögzítette a különféle állapotú apátsági népek jo­gait és kötelezettségeit. De arra is volt gondja, hogy monostora legfontosabb, 60 királyi és pápai oklevelét külön könyvbe, az úgynevezett „Liber Ruber"-be másoltassa. Ez a könyv nemcsak Pannonhalma jogi és gazdasági helyzetének volt szilárd tá­masza, hanem a magyar diplomatikának is a legrégibb ily­nemű emléke. Bár Pannonhalma levéltára volt akkortájt is a leggazdagabb, mellette más apátságok is törekedtek arra, hogy okleveles biz­tosítékokat szerezzenek anyagi és erkölcsi javaik, jogaik vé­delmére. Biztosra vehetjük, hogy Gaufredus zobori apát 1111. és 1113. évi franciás jellegű oklevelét szintén valamelyik zobori 354-

Next

/
Thumbnails
Contents