Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

ságot. A káptalan-teremben azt kérték az Űrtől, hogy az ott elmélkedőket a jámborság ajándékával szentelje meg, hogy azok az alázatosság lelkével és a bűneikért való elégtételadás készségével eltelve, a szent olvasmányok számára megértést nyerjenek. A betegek termében az egészség visszanyerését, a hálóteremben az ördög incselkedéseitől és káprázataitól való mentesülést kérték az ott tartózkodók számára Istentől. A refectoriumban azért imádkoztak, hogy az ételt és italt mindig hálás lélekkel vehessék a minden jók Adójától, a nappali — pihenő és melegedő — teremben pedig azért, hogy szívüket-lelküket soha el ne fogja a hitetlenség hidege. A konyha, az éléstár és a kert, illetőleg az ott dolgozók számára Isten áldásának bőséges kiáradását kérték. Ugyancsak vasárnap reggel történt a hetes asztali fölolvasó és a konyhai szolgálatot végzők megáldása. A „lector mensae" számára — miként a st galleniek is — azt kérték, hogy távoztassa el tőle az Űr a fölfuvalkodottság és a tudatlanság szellemét, hogy az alázatosság és a tudomány lelkével eltelve a szent olvasás végzésre értelmet nyerjen. Azok részére, akik a konyhai hetes szolgálatot készségesen végezték és befejezték, Isten áldását, az aközben elkövetett hibáikért a legteljesebb bocsánatot kérték, azok számára pedig, akik ebbe a szolgálatba beléptek, azt kívánták, hogy növelje bennük az Űr a vágyat, hogy testvéreiknek megfelelően szolgálhassanak. Az áldások és szentelmények sorában megemlítjük végül a temetést is. Boldván az elhunyt testvér holttestét harangzúgás és éneklés közben a templomba Szűz Mária oltára elé vitték és ott ravatalozták föl. A temetési szertartást az asszisztenciával körülvett apát tartotta, miközben a konvent tagjai kelet felé fordulva imádkoztak. A temetőből a templomba visszatérő menet a Miserere-zsoltárt énekelte. A halálozás évfordulóján szintén harangzúgás és a Miserere éneklése közben szoktak kivonulni a sírhoz. Lelkületüket szépen fejezte ki imádságuk, mely szerint „a hamut a hamu merészelte az Űr irgalmába ajánlani". Akkorra már a „Halottak napjá"-nak clunyi szokása is meghonosodott a magyar apátságokban. Korunk bencéseinek élete imádságos élet volt. Bár imádságuk túlnyomó részét az Egyház hivatalos és közös istentisztelete, a szentmise és a zsolozsma tette, azért naponként végeztek egyéni elmélkedést és magánimádságot is. Ilyen célt szolgáltak a Pray Kódexnek a Szent Kereszt és Szűz Mária tiszteletére, áldozásra, a hit, remény, szeretet, továbbá az alázatosság és a bűnbánat érzületének fölindítására szerkesztett imádságai. 341-