Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

A monostorok és a konventek kormányzása A bencés szerzetesek tevékenysége az istentiszteleten kívül a különféle természetű munkákra irányult. Ezekben Szt Benedek nemcsak közhasznú foglalkozást látott, melyek egyrészt a monostor autarkiáját, önellátását, másrészt a felebaráti szeretet gyakorlását szolgálták, hanem aszketikus eszközt is, mely megsemmisíti a tétlenséget, az „ördög párnáját" s alkalmat ad különféle önmegtagadások végzésére. A monostor sokszerű tevékenységéből először említjük azt, mely a szerzetesi közösség kormányzására, személyi és dologi ügyeinek vitelére, erkölcsi és anyagi javainak gondozására vonatkozott. A monostor ügyeinek adminisztrációja, központi irányítása természetszerűleg az apát kezében futott össze. Ö volt a reguláris fegyelem őre, ő jelölte ki a különböző munkaköröket, ő képviselte monostora erkölcsi és anyagi érdekeit, ő érintkezett az egyházi fölsőbbséggel és a kegyurakkal. Már a XI. század vége óta szabályozták, hogy miként fogadják a hozzájuk érkező megyéspüspököt s a királyt s az utóbbit miként köszöntsék udvarában. Később, különösen korszakunk vége felé, gyakran emlegették az oklevelek egyes apátok római utazását is. Bizonyára ebben a vonatkozásban is Oros pannonhalmi apát vitte el az elsőséget, aki legalább hatszor járta meg Rómát és kétszer Montecassinót is fölkereste. Ennek során részt vett a középkor legjelentősebb egyházi tanácskozásán, a IV. lateráni zsinaton, s a mai napig fönálló imaszövetséget kötött a bencés ősmonostorral (1215., 1212.). Az apátot a monostorban a perjel (prior) vagy dékán helyettesítette, aki nemcsak annak távollétében, hanem egyébként is fölügyelt a házi rend s a fegyelem megtartására. Ha az apát és a konvent — főleg anyagi vonatkozású — érdekei szembe kerültek egymással, az utóbbiakat ő képviselte. Az apátságoktól távolabb eső birtokok központjain, az obedientiákon és grangiákon a prépostok vezették a gazdálkodást. Az istentisztelet, a liturgia végzését a cantor, a gyermekek és a növendékek oktatását és nevelését a magister irányította. A custos a templomot és a vele kapcsolatos könyv-, levél- és kincstárat őrizte és gondozta. A szerzetesek anyagi szükségleteit közvetlenül a cellararius elégítette ki. A nagyobb apátságokban szükségessé váló munkamegosztás természetesen több szerzetes közreműködését is igénybe vette. Pannonhalmán 1233-ban az aldékán, a pékek mestere és a kulcsár is tisztségviselőként sze342-