Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

tért a kórusra, miközben énekelte: „Föltámadott az Űr a sírból ..." A mi liturgikus könyveink a húsvéti misztérium játéknak ezt az egyszerű, kezdetleges formáját vették át és hozták gyakorlatba. Egyes XII. századi külföldi szerzők azonban ezt kibővítették Péter és János apostolok, majd az Űr Jézus és Mária Magdolna jelenetével. A föntebbiekhez hasonló volt az aprószentekkor tartott „Officium puerorum", mely a gyermekek ünnepélyes körmenetét és megáldását jelentette. A drámát Szt János apostol második vesperásának eléneklése után adták elő. A gyermekseregből két fiú a pulpitusra lépve magas hangon intonálta: „Engedjétek hozzám a kisdedeket..." Sajnos, a győri Agenda inkább csak utalt rá — részletes tartalmát nem közölte. Ám a római liturgia sohasem adott helyet ezeknek a misztériumjátékoknak, melyek a szentírás egyes részleteit megjelenítették. Emiatt történt, hogy idővel a monostori szertartáskönyvekből és istentiszteletekből is eltűntek. A dramatizálásnak, az érzelmek külső kifejezésének egy másik módja, az ünnepi fölvonulás, körmenet szintén nagy szerepet játszott korunk vallásos életében. Az említett aprószenteki. hamvazószerdai, virágvasárnapi és föltámadási körmeneteken kívül más alkalmakkor — pl. gyertyaszentelőkor, áldozó csütörtökön, pünkösdkor — is tartottak ilyeneket. De még nagyobb volt a száma azoknak a kisebb körmeneteknek, melyeket csak a monostorban, vagy annak templomában rendeztek. így húsvétkor a vesperás három (109—111.) zsoltára és az oratio után körmenetben vonultak a keresztkúthoz s ott énekelték el a 112. zsoltárt, majd a kórusra visszatérve fejezték be a zsolozsmát. Ezt a körmenetet vasárnaptól péntekig végezték. Csanádon viszont — Szt Gellért hagyományaként — a hétköznapok matutinumait és vesperásait szokták a Szűz Mária oltára elé vonulva befejezni. Azt a régi monostori szokást, hogy minden vasárnap reggel víz-, utána pedig házszentelést tartottak, Boldván is megtaláljuk. Az egyes áldások szövege élénken szemlélteti a bencések lelkületét, természetfölötti világnézetét. A sekrestyéből indulva azt kérték az Istentől, hogy amit most meglátogatnak, azt ő is látogassa meg, amit megáldanak, azt Ő is áldja meg, s ahova belépnek, onnét a szentek érdemeiért meneküljenek az ördögök s legyen ott az angyalok békéje. A sírkert megáldásakor az ott pihenők testének édes nyugalmat és alvást kívántak, lelkének pedig a szentek és választottak társaságában való örök boldog340-