Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

rűen változó rövid gyűjtőimádságokat, a - collectá-kat tartalmazta. A kórusi istentisztelet, a zsolozsmázás konkrét módjáról és tartalmáról inkább csak sejtelmünk van, mint pontos ismeretünk. Részletesebb adatok a ténylegesen használt imákat, himnuszokat, lekciókat, rímes officiumokat tartalmazó kódexek ebből a korból — sajnos — nem maradtak ránk. így az azt ábrázoló pompás mozaikképnek csak egyes darabjait, töredékeit szemlélhetjük. A legtöbb adatot ebben az esetben is a Pray Kódexből merítjük. Azok kiegészítésére fölhasználjuk a kissé későbbi — 1290-ben készült — zágrábi breviárium néhány adatát is abban a meggyőződésben, hogy a magyar eredetű zágrábi liturgia megegyezett a miénkkel s az időbeli különbséget tevő pár évtized alatt a zsolozsmázás terén nem történt különösebb változás. A zsolozsmázás éjszakai része, amit a Regula Vigiliae, a magyar szertartáskönyvek — a győri Agenda, a Pray Kódex — pedig inkább Matutinum szóval jelöltek, éjfél után kb. 2 órakor kezdődött. Az Úristen segítségül hívása (Domine, labia mea .. . Deus, in adiutorium meum...) után a 94. zsoltár s vele kapcsolatban az Invitatorium következett. Az Invitatorium a nap vagy ünnep zsolozsmájának alaphangulatát fejezte ki, melyet az alkalmi himnuszok különböző változatokban igyekeztek színezni és mélyíteni. Az egyszerű, a köznapi vigiliaeben ezután 2, az ünnepiben 3 nocturnus következett. Az utóbbi esetben az első két nocturnusban 6—6 zsoltárt s minden zsoltár után 1—1 antifónát énekeltek. A harmadik nocturnus 3, zsoltárhoz hasonló ószövetségi canticum-ból állott, mely után egy antifóna következett. A nocturnusok zsoltárai, illetőleg canticumai és antifónái után 4—4, tehát összesen 12 lectiót olvastak, melyeket egy-egy responsoriummal zártak le. A zágrábi breviárium Szt Istvánzsolozsmájából látjuk, hogy nemcsak a lectiók, hanem az antifónák és a responsoriumok is közvetlen kapcsolatban álltak az ünnep tárgyával, mind Szt Istvánról szóltak, illetőleg hozzá fordultak. A Vigiliát aztán a Te Deum, egy alkalomszerű evangélium-részlet és gyűjtőimádság, collecta fejezte be. Valószínű, hogy apátságainkban a Vigiliaevel összekapcsolták a Regula Matutinumát s ezért alkalmazták az előbbire is a Matutinum megjelölést. A zsolozsma ezen részének lényegét az 5 dicsőítő zsoltár alkotta, ezért nevezték Laudesnek is. A húsvétvasárnapi ,,matutinales laudes"-nél, a Pray Kódex rubrikája szerint, a zsoltárok és antifónák után elmaradt az egyébként szokásos capitulum (rövid lekció) és a himnusz. A responso22 Szent Benedek fiainak I. 337