Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

egyház új ünnepe lett június 27, mely napot az 1192-ben szentté avatott László király kultuszának szentelték. A magyar bencés vallásosság szép alkotását láthatjuk Szt Imre és Szt László miséjében, mely a Pray Kódexben található. A szerző Szt Imre oratiójába beleszőtte Szt Gergelynek azt a kifejezését, hogy Szt Benedek már ifjúkorában megvetette virágával együtt az elszáradt világot, s egyrészt azt a fiatalon meghalt Szt Imrére alkalmazta, másrészt pedig önmaguk számára is hasonló lelkületet kért: „Kérünk Űristen, hogy Aki Szt Imre lelkében már zsenge korában elszárítottad a virágzó világot, virágoztasd ki bennünk kegyelmedet, hogy szárítsa el számunkra a világ minden kísértését." Szt László oratiójában a magyar történet ismerete és fölhasználása érezhető. Az akkor már szinte hivatalos szövegnek tekintett Hartvik-legenda-előadásából tudta a szerző, hogy Szt László a trónjáról elűzött, de neki folyton kellemetlenkedő unokatestvérét, Salamont elzáratta. Hogy ez a cselekedete nem tetszett az Úristennek, az akkor lett nyilvánvaló, amikor a szentéletű apáca, Caritas a szenttéavatáskor megmondta neki, hogy a Szt István sírját lezáró követ csak akkor tudják fölemelni, ha Salamont kiengedi fogságából. Erre az isteni intésre Szt László természetesen megbékélt rokonával és szabadon bocsátotta. Minden bizonnyal ez a leírás késztette a szerzőt arra, hogy Lászlót mint hibázó, de aztán megigazult szentet szerepeltesse oratiójában: „Deus, qui beatum Ladislaum. . . delinquentem ad veniam et iustum transtulisti ad glóriám . . ." A szentmise liturgiájának ismertetése keretében megemlítjük még a votívmisék föltűnően nagy számát. Külön szöveggel imádkoztak a királyért békében és háborúban s az apátért és a szerzetesi közösségért szóló misének is két-két szövegét találjuk a Pray Kódexben. A miseimák tartalma is figyelemre méltó. Az apát számára „az igazság és a békesség lelkét" kérték Istentől, hogy a reá bízott nyájat jó pásztorként bölcsen vezethesse. A monostori közösségért úgy imádkoztak, hogy az Úr ezt a szent aklot (ovile) az ő őrködésének falával vegye körül, hogy minden veszedelemtől menten, az mindig a sértetlen biztonság és a béke otthona lehessen. A jótevőkért szóló miseimádságok az alamizsna értékét hangsúlyozták. Mivel az Úr a keresztség szentsége után a bűnök megbocsátását az alamizsnálkodással kötötte össze, ezért kérték, hogy azokat, akik alamizsnájukat ezen szent hely klerikusai vagy az itt táplált szegények számára adták, az Űristen kegyes jóságával segítse, készségesen védje, méltó meghallgatásban részesítse s mind bűneik kötelé335-