Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

kodott a templom fölszereléséről. Annak során a miséző papok számára 10 kazulát adott, melyek közül 5 arany brokát volt. Az asszisztáló diákonusok 5 dalmatikája, a subdiákonusok 6 subtiliája s a 15 alba közül 2—2-t szintén arannyal szőttek át, illetve díszítettek. A 6 kehely közül 1 aranyból, a 2 tömjénező közül 1 ezüstből, 1 pedig rézből készült. A 3 arany kereszt mellett 2 olyan nagy körmeneti keresztet is kaptak, melyeket ezüst lánccal szereltek föl. A valószínűleg szintén körmeneteken használatos 7 vexillum közül az egyik ezüst volt, a másik pedig aranyozott. A templom fölszerelésének őre és gondozója s egyben az istentisztelet rendezője a „custos ecclesiae" volt. Az istentiszteletet az apát vagy más presbyter végezte, akinek a diaconus és a subdiaconus segédkezett. De az acolythusok és a ceroferariusok s ünnepélyesebb alkalmakkor az archidiaconus és több klerikus is tagjai voltak az asszisztenciának. A konvent tagjaiból, a klerikusokból, s az iskolás gyermekekből álló énekkart a cantor vezette. Az istentisztelet végzésének módját természetszerűleg részletes utasítások, „ordo"-k vagy ,,consuetudo"-k szabályozták. A Pray-kódex nem követi teljesen a mise római rendjét Az istentisztelet, főleg a szentmise szertartásainak egységesítését Kis Pippin s még inkább Nagy Károly szorgalmazta. Az utóbbi ezért kért I. Adorján pápától Sacramentariumot, amit aztán Alkuin Supplementumával együtt kötelezővé tett birodalmában, kiszorítva a régebbi, a gallikán liturgiát. Ebben segítségére volt Alkuin, majd tanítványa, a metzi Amalarius. Az utóbbi szintén több liturgikus vonatkozású művet alkotott s elkészítette a szentmise szimbolikus magyarázatát is. Bár 838-ban a quierzii zsinat elé idézték s ott elítélték műveit, azokat mégis sokan olvasták s nagy hatásuk volt a középkor liturgikus életének kialakulására. A XI. század végén Pannonhalmán is megvolt Amalarius valamelyik munkája s a Pray Kódex is tartalmaz szimbolikus szentmise-magyarázatot. Nagy Károly törekvése tehát korántsem ért el teljes sikert. A francia sacramentariumokban utóbb is tűntek föl gelazián és gallikán elemek s a szentmise szövegében is — a lectiókat és evangéliumokat kivéve — elég nagyfokú kötetlenség uralkodott. Ezért hozta ismét szőnyegre a liturgia szervezésének kérdését VII. Gergely, kinek eszméit aztán konstanzi Bernold, St Blasien apátja igyekezett kidolgozni és rendszerbe foglalni. Bernold 327-