Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

részt vett a pápa 1079-ben tartott római zsinatán s 1085-ben jelentette meg a Micrologus vagy Libellus in ordine Romano című liturgikus művét. Bár a magyar főpapság első esztergomi zsinata elfogadta a Libellust s követését az istentisztelet és a böjt tekintetében kötelezőnek mondotta ki, teljes valóságában az nálunk sem ment át a gyakorlatba. Ezt elsősorban a Pray Kódex egy századdal később dolgozó szerzőjének az eljárásából látjuk, aki ismerte a Libellust, sőt azt bele is másoltatta művébe — de nem egészen. Annak legfontosabb részét, a mise rendjét tartalmazó XXIII. fejezetet — Brevis descriptio celebrandae missae — kihagyatta a másolóval nyilván azért, hogy ne lássék az a különbség, mely a római előírás és a boldvai, vagy hazai gyakorlat között volt. A Pray Kódex s a magyar bencés monostorok liturgiája tehát nem alkalmazkodott teljesen a római előírásokhoz — viszont bizonyos francia és magyar bencés színezet ütközött ki rajta. A következőkben inkább ezeket az általánostól eltérő sajátos vonásokat fogjuk kidomborítani. A szentmise rendje, annak fölépítése lényegében megegyezett azzal, ami azóta korunkig megmaradt. A különféle előkészítő imádságok között szerepelt a mindenszentek litániája, a hálaadó imák között pedig a Dániel-féle „Canticum trium puerorum". Az átváltoztatást követő Ürfelmutatás s a misét befejező áldás és evangélium még nem volt gyakorlatban. Ezzel szemben a mise kánonjában, közvetlenül a kenyér, illetőleg a bor átváltoztatása után olvashatók ezek a pirosbetűs, tehát rubrikaszerűen írt szavak: „hic vere fit corpus Christi", majd pedig „hic vere fit sanguis Christi". Ez a figyelmeztetés — mely benn lehetett már a Pray Kódex mintájában is — a Berengár-féle eucharisztikus vitának magyar visszhangja. A III. fejezetben ismertettük, hogy a XI. század második felében miként tagadta az átlényegülés dogmáját Berengár toursi kanonok, akinek téves tanításával szemben főleg bencés hittudósok : Humbert bíboros, a beci Lanfranc s a st blasieni Bernold léptek föl. Lehet, hogy Bemoldnak nemcsak a Libellusa, hanem az 1088-ban Berengár ellen írt műve is ismeretes volt Magyarországon. A Pray Kódex szerzője vagy esetleg elődje mindenesetre szükségesnek tartotta figyelmeztetni a misézőt, hogy a kenyér (a bor) „itt valóban Krisztus testévé (vérévé) válik". Ugyanott, az átváltoztatást követően, a margón található az Eucharistiához intézett két fohászima is: „Ave sanctissima caro mea in perpetum summa dulcedo mea" — Üdvözlégy szentséges test, mindörökre legfőbb édességem! S utána: „Ave celestis 328-