Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

jén, „monachus" lett, természetes. Az oklevelekben gyakran szereplő „monachi et conversi" kifejezés tehát a monostori társadalom két osztályát jelölte. A „monachi" gyermekkorukban kerültek monostorba, ahol latint és teológiát tanultak s aztán az istentiszteletet végezték. A „conversi" fölnőtt korukban „tértek meg", lettek szerzetesek, akik aztán iskolás műveltség hiá-nyában főleg fizikai munkával, illetőleg annak irányításával foglalkoztak. A bencések nemzetiségi megoszlása tekintetében úgy látjuk, hogy tekintélyes számban voltak idegen származású, külföldről jött szerzeteseink. Ezt elsősorban — miként később részletesen fogjuk ismertetni — liturgiánk franciás színezetéből következtetjük. Bizonyosra vehetjük ugyanis, hogy a francia liturgikus műveket francia és belga bencések hozták magukkal, mikor Magyarországra költöztek. A legjelentősebb francia telep Somogyvár volt, ahova — mint a francia St Gilles apátság filiájába — a XIII. század elejéig „csupán franciákat szoktak fölvenni", 1204-ben Imre király ugyan egykori nevelőjére, Bernát perugiai származású bencésre, majd spalatói érsekre akarta bízni az apátság vezetését, de szándékát III. Ince pápa ellenzése folytán nem tudta megvalósítani. A XI. század vége felé szereplő „latin" Vilmos szekszárdi apátot szintén franciának tekinthetjük, a század 90-es éveiben szervezett zágrábi püspökség első vezetője pedig a Duh nevű — tán hahóti — cseh bencés lett. A francia mellett azonban nem feledkezhetünk meg a német szerzetességről sem, melyet bizonyára nem csupán a hersfeldi apátból magdeburgi érsekké, majd győri püspökké lett Hartvik képviselt. A magyar bencések erkölcsi eszményeinek forrásai a Regula, lelki könyvek, szentek legendái és ereklyéi Miután a föntebbiekben láttuk, hogy Szt Benedek fiai több, mint 100 monostorukkal miként helyezkedtek el az ország minden részében — a következőkben azt igyekszünk vázolni, hogy minő élet folyt ezekben az apátságokban. Tudjuk, hogy Szt Benedek a szerzetesi élet célját és tartalmát az Istenkeresésben és az Istenszolgálatban határozta meg. A jelentkezőt csak akkor vették föl az „Űr szolgálatának iskolájá"ba, ha megállapították, hogy az „valóban az Istent keresi". Ez természetesen a magyar monostorokban sem lehetett másként. Az Istenkeresés és az Istenszolgálat módját tartalmazó bencés életformák legfőbb forrása és szabályozója nálunk is Szt Benedek rendszabálya volt. Világosan látható ez a XI. század vé314-