Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

géről ránk maradt somogyvári fogadalmi szövegből, melyet bizonyára többi apátságaink is használtak: „Én... testvér, Isten és az Ö szentjei előtt ezen szent. .. ről nevezett monostorban . .. apátúr jelenlétében Szt Benedek regulája szerint állandóságot, tökéletességre való törekvést és engedelmességet ígérek." Ezért követelte az akkortájt tartott első esztergomi zsinat, hogy „az összes szerzetesek tudják és értsék Szt Benedek reguláját". Nyilvánvaló, hogy a bencés élet eszmei alapjait — a szentírás után — Szt Benedek regulája vetette meg. Rajta kívül azonban voltak egyéb müvek is, melyek színezték a bencések világnézetét, mélyítették és tágították lelki kultúráját. Erre vonatkozólag főleg a Szt László uralkodása alatt készült pannonhalmi könyvtárjegyzék szolgáltat értékes adatokat. A leltár 80 kódexet sorol föl, mely természetszerűleg sokkal több, tán 200 művet is tartalmazott. A könyvek jórésze — melyeket a szerzetesek napi használatára szántak — a templom déli falába, a Porta Speciosa mellett beépített faliszekrényben, annak polcain állott. Ezek között a művek között a két példányban meglevő Regula mellett ott találjuk annak valamilyen kommentárját „unus super regulám" jelzéssel. Tudjuk, hogy a Regulának akkor már legalább 3 magyarázata volt. Az első a VIII. században készült s azt a legújabb korig Paulus Diaconus munkájának tartották; a másodikat Smaragdus, St Mihiel apátja, a harmadikat a bresciai apát, Hildemar szerkesztette a IX. században. Mi úgy véljük, hogy a mi regula-magyarázatunk Smaragdusé volt, aki azt mestere, anianei Szt Benedek szellemében készítette s így a IX. századi reformmozgalom terjesztője volt. Erre enged következtetni az a körülmény, hogy a XII. század közepén — minden bizonnyal Pannonhalmán — írt Szt Imre-legenda egy részlete is az anianei Szt Benedektől származó „Codex regularum" című műhöz csatolt „Exhortatio ad sponsam Christi"-ből való. Nursiai Szt Benedek az átélt, a misztikus vallásosságot igyekezett kialakítani szerzetesei lelkében s ebből a célból ismételten ajánlotta Cassianus műve, a „Collationes patrum" tanulmányozását, melyet ő is bőven kiaknázott regulája készítésekor. Ugyanennek a vallásos lelkületnek a kialakításán dolgozott Szt Gergely, különösen a „Moralia in Job" című művében, mely egyébként szinte teljes erkölcstant is jelentett. Az aquitaniai Prospemek tulajdonított, de valójában Julianus Pomeriustól származó „De activa et contemplativa vita" c. munka a tevékeny és a szemlélődő élet értelmét és módját, a bencés jeligévé vált „imádkozz és dolgozz" elvének megvalósítását fejtegette. Hogy 315-