Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

tekintélyes volt azoknak a száma is, melyek bencés jellege a századok távolában elhomályosult, vagy amelyek nyomtalanul eltűntek. Gondolnunk kell ugyanis a tatár- és törökpusztításra, a gyakori belső harcokra és tűzvészekre, melyek sok oklevelet semmisítettek meg. De emlékeznünk kell arra is, hogy valójában III. Béla koráig, tehát majdnem a XII. század végéig tartott nálunk az ,,írásnélküliség" ideje, amikor a legtöbb jogi és birtokügyletről, így monostoralapításról sem állítottak ki oklevelet. S ezen oklevélnélküli kisebb monostorok közül bizonyára nem egy tartozott azon 40 apátság közé, mely a tatárpusztításnak esett áldozatul (1241—1242) s később sem kelt életre. Ezért biztosra vehetjük, hogy korszakunk végén, a XIII. század első felében több, mint 100 bencés apátság állott a szoros értelemben vett Magyarországon. A konventek tagjai; az oblátusok és a konverzusok létszáma, társadalmi és nemzetiségi eredete Monostoraink népességére vonatkozóan — sajnos — szinte teljesen hiányoznak az adatok. A XI. század 80-as éveiben tartott esztergomi zsinat elvként állította föl és megkívánta az apátoktól, hogy minden kétekényi — kb. 240 régi kis magyar, 130 katasztrális hold — földbirtok után egy-egy szerzetest tartsanak. Az 1055-ben húszekényi birtokkal alapított tihanyi apátságnak tehát 10 szerzetese lehetett. Ilyen számokra gondolhatott Szt Gellért Nagyobb Legendájának szerzője is, amikor azt írta, hogy Pannonhalma 4, Pécsvárad, Bakonybél, (Zobor) és Zalavár pedig 2—2 bencést bocsátott Gellért püspök rendelkezésére s így az is az általa alapított apátság 10—12 szerzetesével kezdte meg 1030-ban a tiszavidéki magyarság térítését. Pannonhalma nyilvánvalóan már akkor is kivált még a királyi monostorok között is. A XII. század folyamán azonban mind az apátságok, mind pedig a bennük élő bencések száma gyarapodott. Ezt látjuk abból, hogy a XII. század közepén Bánmonostort 30 személy számára tervezték, a szintén magánalapítású Lébényben az egyik ügyletnél csupán tanúként szerepelt 10 szerzetes 1219-ben, a biszerei apátnak pedig 1235-ben 32 szerzetese volt. Mint maximális létszámot tekinthetjük a pannonhalmit, mely a monostor virágzása idején, a XIII. század első felében kb. 40 szerzetes rendtagot jelentett. De ehhez a számhoz még hozzá kell vennünk a növendékeket és a laikus testvéreket, akik jogi tekintetben nem voltak a konvent tagjai. 312-