Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

tekintélyes volt azoknak a száma is, melyek bencés jellege a szá­zadok távolában elhomályosult, vagy amelyek nyomtalanul el­tűntek. Gondolnunk kell ugyanis a tatár- és törökpusztításra, a gyakori belső harcokra és tűzvészekre, melyek sok oklevelet semmisítettek meg. De emlékeznünk kell arra is, hogy valójá­ban III. Béla koráig, tehát majdnem a XII. század végéig tartott nálunk az ,,írásnélküliség" ideje, amikor a legtöbb jogi és bir­tokügyletről, így monostoralapításról sem állítottak ki okleve­let. S ezen oklevélnélküli kisebb monostorok közül bizonyára nem egy tartozott azon 40 apátság közé, mely a tatárpusztítás­nak esett áldozatul (1241—1242) s később sem kelt életre. Ezért biztosra vehetjük, hogy korszakunk végén, a XIII. század első felében több, mint 100 bencés apátság állott a szoros értelem­ben vett Magyarországon. A konventek tagjai; az oblátusok és a konverzusok létszáma, társadalmi és nemzetiségi eredete Monostoraink népességére vonatkozóan — sajnos — szinte teljesen hiányoznak az adatok. A XI. század 80-as éveiben tar­tott esztergomi zsinat elvként állította föl és megkívánta az apá­toktól, hogy minden kétekényi — kb. 240 régi kis magyar, 130 katasztrális hold — földbirtok után egy-egy szerzetest tartsa­nak. Az 1055-ben húszekényi birtokkal alapított tihanyi apátság­nak tehát 10 szerzetese lehetett. Ilyen számokra gondolhatott Szt Gellért Nagyobb Legendájának szerzője is, amikor azt írta, hogy Pannonhalma 4, Pécsvárad, Bakonybél, (Zobor) és Zala­vár pedig 2—2 bencést bocsátott Gellért püspök rendelkezésére s így az is az általa alapított apátság 10—12 szerzetesével kezdte meg 1030-ban a tiszavidéki magyarság térítését. Pannonhalma nyilvánvalóan már akkor is kivált még a királyi monostorok között is. A XII. század folyamán azonban mind az apátságok, mind pe­dig a bennük élő bencések száma gyarapodott. Ezt látjuk abból, hogy a XII. század közepén Bánmonostort 30 személy számára tervezték, a szintén magánalapítású Lébényben az egyik ügy­letnél csupán tanúként szerepelt 10 szerzetes 1219-ben, a bisze­rei apátnak pedig 1235-ben 32 szerzetese volt. Mint maximális létszámot tekinthetjük a pannonhalmit, mely a monostor virág­zása idején, a XIII. század első felében kb. 40 szerzetes rendtagot jelentett. De ehhez a számhoz még hozzá kell vennünk a növen­dékeket és a laikus testvéreket, akik jogi tekintetben nem vol­tak a konvent tagjai. 312-

Next

/
Thumbnails
Contents