Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

sorban Szt István érezte. Bizonyára ő bízta meg az irodalmi alkotásban és a jogtudományban egyaránt járatos Thancmart megjelelő tervezet kidolgozásával. Ezt aztán Szt István és az egyházi és világi főemberekből álló királyi tanács megtárgyalta, módosította és kiegészítette s ezek után Thancmar végleges formába öntötte. Hogy Szt István törvénykönyvét valóban Thancmar szerkesztette és szövegezte, azt az Intelmekkel és a Bernward-életrajzzal kapcsolatos tárgyi s még gyakoribb stiláris egyezések bizonyítják. De a törvénykönyv forrásai is őreá utalnak. így az 1. és a 2. fejezet annak a mainzi zsinatnak a határozataiból való, melyet Hrabanus Maurus érsek tartott 847-ben és 852-ben. Ezek határozatait természetesen magával vitte s a püspöki levéltárba helyezte az ott jelenlevő hildesheimi püspök is — a hildesheimi levéltár őre pedig évtizedeken át éppen Thancmar volt. A 3—5. fejezetek a pseudo izidori gyűjteményből vett kölcsönzések, mely művet Thancmar szintén jól ismert. A Lex Baiuvariorum hatását valamelyik bajor egyházi vagy világi úr is közvetíthette. A 35 fejezetből álló törvénykönyv túlnyomó része azonban anynyira egyéni alkotás, hogy azokra szoros értelemben vett forrást találni nem tudunk. Ez a tény ismét csak Thancmar felé utal, aki a Bernward-életrajzban és az Intelmekben is szokatlanul önálló utakon haladt és egészen eredetit alkotott. A mű előszavában — akárcsak az Intelmekben — a király a régibb és újabb uralkodók példájára hivatkozva vallotta, hogy a magyar népnek is szüksége van olyan rendelkezésekre, melyek meghatározzák a tisztességes és kifogástalan élet formáját és biztosítják annak megtartását. Az első fejezetek az egyházi rend tiszteletét és védelmét, a többiek a keresztény életmód kialakítását — a vasárnap méltó megünneplését, a böjt megtartását, a házasélet tisztaságát —, aztán a személy- és vagyonbiztonság megszilárdítását célozták, a rabszolgákra, katonákra és külföldi hospesekre vonatkozó rendelkezések pedig az új társadalmi rend követelményeit tartalmazták. Az egyes törvények szankcióját jelentő büntetések legnagyobbrészt a magyar szokásjog írásbafoglalását mutatják. Mivel Thancmar legalább 60 éves volt, amikor Hildesheimből Magyarországra költözött, valószínűleg nem sokkal élte túl művei megalkotását. Följegyezte Bernwardról, — akit példaként állított mások elé —, hogy szerzetesként fejezte be életét. Püspökének ezt a példáját annál inkább követhette Thancmar, mert élete első részét minden bizonnyal bencésként töltötte a korveyi apátságban. Ügy látszik, élete végén Pannonhalmára vonult 302-