Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

nyos életét. De pozitív formába is utalt a közösségi szellem megőrzésére s az ősi hagyományok tiszteletére, amikor a VII. fejezetben fontosnak tartotta azt, „ha semmi egyebet nem tesz a szerzetes, hanem csak azt, amire a monostor közös szabálya és az elődök példája serkenti". A népi hagyományok tiszteletét Szt Gergely már az Angliába küldött első misszionáriusok lelkére kötötte, amikor figyelmeztette őket, hogy az angol-szászok ősi hagyományait szükség nélkül meg ne sértsék; a pogány szokásokat keresztény tartalommal telítve igyekezzenek fönntartani. Tudjuk, hogy Szt Gergelynek ez az utasítása programot jelentett a következő századok hithirdetői számára és Piligrim püspök levelének tanúsága szerint az első magyarországi hittérítők is ezzel a fölfogással kezdtek munkájukhoz. Ezek ismerete alapján természetes, hogy állami függetlenségét és népe egyéniségét fönntartani kívánó Szt Istvánt meg tudta érteni és törekvését megfelelő irodalmi formába tudta önteni a szász származású Thancmar. Az Intelmek IX. és X. fejezetének tartalma lényegében megegyezik a királytükrök szokásos oktatásával. A IX. fejezet szentírási idézetek kíséretében arra figyelmeztette Imre herceget, hogy Salamonként a bölcsesség, az alázatos és tiszta lelkület kegyelmét kérje az Istentől. Az ószövetségi királyok példájára imádkozzék, hogy minden vétket, tunyaságot, gyöngeséget távoztasson el tőle az Isten, hogy az erények erejével győzedelmeskedhessék minden látható és láthatatlan ellenségén. Smaragdus apát műve utolsó fejezetében szólt a ,,rex pius" imádságos lelkületéről. A X. fejezet azt hangsúlyozta, hogy méltó, hogy a király ékeskedjék az erények koronájával, hisz az erények Ura a királyok Királya. Csak erkölcsös, erényes férfiú lehet király; a gonosz, kegyetlen uralkodónak tyrannus a neve. Szinte esengve kérte, de parancsolta is a királyi atya, hogy fia legyen kegyes, könyörületes és türelmes; szelíd, szerény és alázatos; mást megbecsülő, tiszta lelkű és kigyensúlyozott a jó és bal sorsban egyaránt. Az erényeknek ez a koszorúja biztosítja számára a királyi koronát a Földön és az örök királyságot az Égben. A mű ezen tartalmi ismertetéséből látszik, hogy Szt István és Thancmar királyeszménye egészen keresztény volt, mely teljesen megfelelt a kor megnemesedett világnézetének. A király egyénileg vallásos lélek, kinek vallásossága erényes életében bontakozik ki. De nemcsak magán, hanem közéleti szereplésében is ugyanazok a keresztény eszmék irányítják. Az Egyház védője gyanánt a főpapokkal együtt őrködik a katolikus vallás 300-