Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

őket jövendő hivatásukra, mikor ők lesznek a ,,senior"-ok és a „eonsiliarius"-ok. Az Intelmeknek legeredetibb és legtöbb vitára alkalmat adó fejezete a VI. és a VIII. Ez a két fejezet ellentétes irányú, de egymással lényeges kapcsolatban álló problémát tárgyal, Szt István életművének kettősségéről, államférfiúi föladatának legnagyobbikáról beszél. A magyarság akkortájt érkezett el élete fordulójához: választania kellett Nyugat vallási, állami, társadalmi, gazdasági berendezése és Kelet félnomád pogány életmódja között. Tudjuk, hogy Géza és Szt István melyik útra lépett. Az új úton azonban kalauzokra, a szellemi és anyagi kultúra mestereire — papokra, lovagokra, kézművesekre —, egyszóval „hospes"-e

kre, idegenből jött „vendég"-ekr

e volt szükség. Ez a hospes-elem jelentőségénél fogva érdemes volt arra, hogy a szerző külön fejezetben hívja föl rá a jövendő uralkodó figyelmét. Ez történt meg a VI. fejezetben. De ezzel kapcsolatban s ennek mintegy ellensúlyozásaképpen szükség volt arra a VIII. fejezetre is, mely azt hangsúlyozta, hogy a magyarság népi egyéniségének fönntartása érdekében tiszteletben kell tartani az ősök nemes hagyományait s folytatnia kell azok nemzeti politikáját. A VI. fejezet az ókori Róma példájával mutatott rá az idegenek, a hospesek jelentőségére. Róma nagy lett, királyai pedig dicsőségesek, mert sok idegen nemes és bölcS férfiú költözött oda. A hospesek ugyanis különböző országok nyelvét, életmódját (consuetudines), tudományát és fegyvereit — tehát szellemi és anyagi kultúráját — viszik magukkal s így díszére válnak az országnak és a királyi udvarnak s lelohasszák az idegenek támadó kedvét. Az egynyelvű és egyerkölcsű ország gyönge és törékeny. Ezért fogadja Imre jó lélekkel a hospeseket, hogy azok szívesebben telepedjenek meg Magyarországon, mint más országban. Ezzel szemben a VIII. fejezet a királyi ősök hagyományainak ápolására, a tiszteletre méltó szülők példájának követésére buzdította Imre herceget. A természettörvény azt kívánja, hogy az atyák neveljék fiaikat, a fiúk pedig alkalmazkodjanak szüleikhez, engedelmeskedjenek nekik. De ezt követeli Isten törvénye is. Éppen ezért Imre legyen készséges atyja rendelkezései fönntartásában, kövesse annak igazán királyi erkölcseit. A magyarság kormányzása tekintetében maradjon meg király elődjei rendszerénél, mert a görög ember nem uralkodhatik latinok fölött görög módra, sem pedig a latin görögök fölött latin módra. Az Intelmek „királyi tízparancsolať'-ának ez a két fejezete a 298-