Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

per omnia sit pacificum), mint ahogy a kolostori családnak is egyik legfőbb hivatása a szeretet és a béke megőrzése — pacis caritatisque custodia. Az V. fejezet arra utalt, hogy az ország belső békéjét az igazságosság biztosítja — a helyes államigazgatásnak ezért a jó bíráskodás is fontos kelléke. A király csak hozzá méltó ügyben — causa digna — ítélkezzék, akkor viszont őrizze meg türelmét és járjon el igazságosan. A kevésbé jelentős ügyeket utalja át a bírák hatáskörébe, akik saját törvényeik szerint intézik el azokat. A „causa digna" hangsúlyozásában Adalhard corbiei apát hatása látszik, aki „De ordine palatii" c. művében részletesen leírta, hogy a frank udvarba kerülő egyházi ügyeket a kápolna — természetesen pap — ispánja vizsgálta meg, a világiakat pedig a palota ispánja. Ök állapították meg, hogy olyan ügyről van-e szó, melynek a király elé kell kerülnie? Ám a király ebben az esetben is csak a mindkét jogot ismerő bírái jelenlétében s azok tanácsával mondott ítéletet. A VII. fejezet a királyi tanács fontosságára hívta föl Imre herceg figyelmét. Ott döntenek a trónbetöltésről, a békéről és háborúról, ott intézik el a különféle fontos belpolitikai kérdéseket. Ezért nagy gonddal kell megválogatni a tanácsosokat. Öregebb, vezető állásban levő bölcs férfiaktól kell tanácsot kérni, nem pedig ostoba, fönnhéjázó emberektől. Ne tanácsokozzék a fiatalokkal — noha teljességgel őket sem szabad kizárni a tanácsból. Az ő véleményüket azonban az idősebbek megítélésének kell alávetnie. A fiatalok szerepére vonatkozó ezen rész forrásait tekintve mindenekelőtt a Regula III. fejezetére kell utalnunk. Szt Benedek úgy rendelkezett, hogy a kolostor ügyeit az apát vigye a tanácsba s ott mindenkit hallgasson meg, mert az Úristen sokszor épp a fiataloknak adja meg a helyes meglátás kegyelmét. De a fejezet végén már lehetőséget adott arra is, hogy bizonyos esetekben „csupán az öregebbek tanácsával éljen" az apát. A királytükröt készítő Smaragdus apát Regula-magyarázatában — mely a XI. században a pannonhalmi könyvtárban is megvolt — azt írta, hogy az apát az ügyeket először ugyan a közös tanácsba viszi, de azután az öregebbek és a tisztségviselők „titkos tanácsában" még tovább tárgyalja azokat s csak ezek után határoz. Adalhard apát szintén részletesen foglalkozott a tanács szerepével. A palotaifjúságról azt írta, hogy őket csak szükség esetén kell bevonni a tanácskozásokba — s ily módon kell előkészíteni 297-