Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

Az egyházszervezés: Anasztáz esztergomi érsek, Asztrik kalocsai, Gellért csanádi, Mór pécsi püspök A hithirdetés munkáját Magyarországon is fokozatosan követte az egyházszervezés, a hierarchia kiépítése. Ezt a munkát is Szt István irányította, de segítői, tanácsosai ezen a téren is a bencések voltak. Gondolhatunk itt Szt Adalbert iskolatársára, a később szerzetessé :lett „bölcs" Radlára, akit querfurti Szt Brúnó 1004-ben a királyi udvarban talált. De akkortájt oda kerülhetett már Anasztáz apát is, akit mint esztergomi érseket az ország főpapjának választott Szt István. Nagyobb életrajzában olvassuk, hogy a magyar egyházat 10 püspökségre kívánta osztani s azt akarta, hogy központja és irányítója — metropolis et magistra — az esztergomi érsekség legyen. Az ország főtemplomát, az esztergomi bazilikát — egy későbbi följegyzés szerint — 1006-ban szentelték föl s Szűz Mária és Szt Adalbert pártfogása alá helyezték. A következő évben, 1007-ben volt az a népes frankfurti zsinat, melynek 37 egyházi részvevője között nemcsak a birodalom főpapjait találjuk, hanem olasz (pľ. a trieszti, comoi, genuai) püspököket s Magyarország érsekét, Anasztázt is. Hogy milyen címen (a szomszédos és baráti magyar egyház feje iránt való tiszteletből-e) kapott meghívást Anasztáz, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy a zsinaton való részvétel az új érsek számára sok tanulságot jelenthetett. Valószínű ugyanis, hogy a zsinat programján nem csupán a bambergi püspökség létesítése szerepelt, hanem egyéb egyházkormányzati kérdések megbeszélése is. De a püspökség létesítésének menete is mintául szolgálhatott Szt István és Anasztáz számára. A zsinaton fölolvasott pápai iratból kiderült, hogy II. Henrik császár 1007 tavaszán egy szűkebb körű főpapi tanácskozáson előadta a würzburgi püspökség területéből kihasítandó bambergi püspökség alapítására vonatkozó tervét. A részvevők között ott volt a német egyház feje, a mainzi érsek s az érdekelt würzburgi püspök is. Miután a császár megfelelően kárpótolta a püspököt, az is hozzájárult az új püspökség fölállításához. Ezek után a császári kápolna 2 tagja ment Rómába, hogy a pápától a határozat megerősítését, confirmatióját kérje. XVII. János egy római zsinaton tárgyalta az ügyet s csak annak kedvező értelmű döntése után adta ki a püspökség fölállítását elrendelő „privilegium"-át, de megkívánta, hogy azt a német birodalom főpapjai is erősítsék meg. Ebből a célból gyűlt össze a frankfurti zsi274-