Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

nat 1007. november 1-én, melynek határozatát Anasztáz érsek is aláírta. Hasonlóképpen járt el Szt István is. Nagyobb életrajza kifejezetten említi, hogy a püspökségek fölállításának kérdéseit majd közösben, majd egyenként tárgyalta meg főpapjaival s különösen érsekével; de gondja volt az apostoli szentszék beleegyezésének és megerősítésének — consensus et subscriptio Romanae sedis apostolicae — megszerzésére is. Anasztáz érsek életéből még azt tudjuk, hogy a 20-as években 6 hétig látta vendégül esztergomi udvarában a regensburgi St Emmerám-apátság történetíróját, Arnoldot. Annak beszámolójából látjuk, hogy Anasztáz érsek s bizonyára utána a többi püspökség káptalanja is éppúgy szerzetesekből és kanonokokból alakult meg, mint a VII. századi angol püspökségeké. így a magyar egyház első korszakát ebből a szempontból is joggal tekinthetjük szerzetesi, monachalis jellegűnek. Ugyanezekben az években alakult ki a 3 dunántúli püspökség is. A győrinek és a veszpréminek a körülményeiről semmi közelebbit sem tudunk, de a pécsiről is csak annyit, hogy az első püspöke a francia Bonipert volt. Utódja Mór lett, aki gyermekkorától fogva Pannonhalmán élt mint annak tanulója, szerzetese, majd pedig apátja. Bár Szt István már 1036-ban püspökké szenteltette, a teljes joghatóságot bizonyára mégis csak Bonipert halála (1042) után gyakorolta. A Duna-Tisza közének legnagyobb részét a bács-kalocsai püspökség foglalta magába. Első főpásztora a pécsváradi apát, Asztrik lett. Az ő személye révén érdekes helyzet alakult ki Kalocsán. Érthető, hogy az ország nehezen kialakított politikai egységét Szt István egyházi vonatkozású rendelkezéssel sem akarta veszélyeztetni, azért a magyar egyház egységes irányítását is biztosítani akarta s azt Anasztáz személyében az esztergomi érsekre bízta. Ezen rendelkezésével azonban nem akarta megsérteni második érdemes hívét, Asztrikot sem, aki érseki palliummal költözött Lengyelországból Magyarországra. Ezért készségesen hozzájárult ahhoz, hogy érseki joghatóság nélkül mint kalocsai püspök tovább viselhesse érseki címét és palliumát. Tény, hogy 1012-ben mint magyar érsek — Aschericus Ungarorum archiepiscopus — vett részt a bambergi dóm fölszentelési ünnepségein s a német érsekek és az aquileiai pátriárka társaként végezte az oltárszentelés szertartását. Ezt a személyére szóló kiváltságot utódai aztán igyekeztek a kalocsai egyházmegye mindenkori főpásztora számára biztosítani s az érseki címhez az érseki joghatóságot is megszerezni. Hogy igyekezetük sikerrel 18' 275