Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

számára. III. Ottó már 1000-ben elzarándokolt gnézeni sírjához s az ott alapított érsekség élére Gaudentíust állította. Querfurti Szt Brúnó nemcsak megírni, hanem utánozni is törekedett hőse életét. A magdeburgi iskolából kikerülve ő is a Szt Elek és Bonifác apátság bencés szerzetese lett. Később a hithirdetésben és a vértanúhalálban is követni akarta mesterét. Ezért püspökké szenteltetve magát 1004-ben a „fekete magyarok" térítésére indult. Mivel ez a munka kevés eredménnyel kecsegtette, eltávozott, de később — mikor a bessenyőkhöz igyekezett — viszszatért s tán egy évet is Magyarországon töltött. Végül ő is eljutott a poroszokhoz s ő is részesülhetett a vértanúság dicsőségében. A bencés élet kezdetei: Pannonhalma kiváltságai; Pécsvárad, Zalavár, Zobor, Bakonybél s a hithirdetés Szt Adalbert Magyarországon megtelepedett tanítványai enynyire ugyan nem tudták követni mesterük saslelke szárnyalását, de hódolattal és tisztelettel tekintettek föl reá mint az aszkéta élet s magát Isten országa terjesztéséért föláldozó hős — divinus heros — alakjára. Querfurti Szt Brúnó jegyezte föl, hogy Radla — kivel Szt István király udvarában találkozott — életében ugyan gyakran kitért Adalbert elől, mert eszméit és életmódját szertelennek — ardua scandentem — tartotta. Dicsőséges halála után azonban megváltoztatta véleményét. Azóta maga is szerzetes lett s már csak az elismerés és lelkesedés hangján szólt róla. Hasonló volt Asztrik viszonya is püspökéhez. Kezdetben ő sem tudta megérteni és helyeselni fölfogását s nem bírta magát alávetni vezetésének. Már úton volt — olvassuk Brúnó művében —, hogy elhagyja őt, de mikor sehogy sem tudott kijutni az általa jól ismert városból — Rómából vagy inkább Prágából? — s ebben Isten útmutatását látta, akkor alázatosan viszszatért hozzá s hűséges, odaadó segítője lett. Anasztáz és Adalbert viszonyára vonatkozólag ugyan semmit sem jegyeztek föl forrásaink, de mégis biztosra vehetjük Adalbert nagyrabecsülését és Anasztáz ragaszkodását. Ebben látjuk ugyanis annak magyarázatát, hogy miért hagyta el Anasztáz a Szt Elek és Bonifác-kolostort, s hogy Adalbert miért éppen őt állította a břevnoví apátság élére. A történeti élet folyamata kevésbé ismer töréseket, erős cezúrákat, sokkal inkább fokozatos átmeneteket, fejlődéseket. Ezt látjuk a mi esetünkben is. A 997-ben meghalt Géza fejedelem267-