Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

mel eltűnt ugyan az a nemzedék, mely tökéletlen indítékok alapján fogott a magyar hittérítés nagy művéhez — az ugyanakkor meghalt Szt Adalbert és Wolfgang viszont tanítványaik révén már eljuttatták hozzánk Nyugateurópa megújult vallásosságát, megnemesedett lelkületét. Szt István és munkatársai ezzel az új lelkülettel folytatták azt a munkát, melyet az előző nemzedék megkezdett. Az első bencés család Anasztáz apát vezetése alatt már elhelyezkedett Szt Márton tiszteletére szentelt kezdetleges pannonhalmi otthonában, amikor meghalt Géza. A létében fenyegetett pogányság megragadta ezt az alkalmat, hogy visszaszerezze elvesztett hatalmát a magyarság élete irányításában. Vér-Bulcsú törzsének feje — kit a későbbi források Koppánynak neveztek — főleg a somogyi részeket lakó népével indult az ifjú, tán még csak 22 éves fejedelem ellen. Közvetlen környezetén kívül leghívebb támogatói azok a bajor-német lovagok voltak, akik atyja hívására, illetőleg felesége kíséretében jöttek udvarába. István tudatában volt annak, hogy a csata nemcsak a saját, hanem a magyar kereszténység szempontjából is sorsdöntő lesz. Ezért, amikor a Győrből Veszprémbe vezető régi római hadi úton rokona és ellensége ellen vonult, betért Pannonhalmára, hogy a szerzetesek imádságos segítségét is biztosítsa a maga számára. Azok védőszentjük, Szt Márton hathatós támogatását kérték számára, ő viszont fogadalmat tett, hogy győzelme esetén a zsákmányból Szt Márton egyházát fogja gazdagítani. Szűz Mária védelme és a két katona szent, Márton és György jelvényei alatt így vívta meg István a nagy harcot Koppány ellen, mely az ő győzelmével végződött. Győzelme után István a legnagyobb eréllyel és buzgósággal fogott a keresztény vallás terjesztéséhez és a nyugati kultúra megalapozásához. Pár évvel utána, bizonyára 1002-ben történt templomszentelés alkalmával, az egykori római szerzetes, Anasztáz apát tanácsával kiváltságlevelet állított ki első és legkedvesebb monostora, Pannonhalma számára. Az atyja által megkezdett s őáltala „a lelke üdvösségére és országa állandóságáért" folytatott alapítást befejezve, Montecassino jogi kiváltságait biztosította számára. Ennek értelmében — az oklevél rendelkezése szerint — szabadon választhatja apátját s ment, „exempt" lesz a megyéspüspök joghatósága alól. Az apátbenedikálásra és papszentelésre bármelyik püspököt fölkérheti. A Szt Márton születése miatt tiszteletre méltó és szent hely apátja — propter reverentiam et sanctitatem loci — élhet a hordozható kápolna kiváltságával 268-